Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

zettnek tartotta az időt a diéta öBSzeiiívására.^^ Károly főheroegj mint a haditanács elnöke, szintén egyetértett a nádorral és kimerítő munkálatban részletesen foglalkozott öccse előterjesztésével.^* Ez természetesen nem jelentette azt, hogy mindenben egyetértenek és egyes pontokra nézve igen lényeges véleményeltérések mutatkoztak. Az ok, amely a főkérdésben egy nevezőre hozta az osztrák államférfiakat, az állam nyomasztó helyzete volt. Az államtanács tagjait inkább a teljesen megromlott financiák érdekelték. Károly főherceget a hadsereg talpraállításának kérdése, ámbár ő is sokat foglalkozott a nagy gazdasági leromlással.^'^ Semmi kétség sem lehetett benne, hogy ezekben a kérdésekben lényeges kívánsággal fognak föllépni a rendekkel szemben s a helyzet annyira aggasztó volt, hogy a nádor bízott benne: az országgyűlés is megérti az udvar kívánságait. A hadsereg fejlesztése volt tehát az a tárgy, amely körül az országgyűlési tárgyalásoknak meg kellett fordulniok. Amióta 1715-ben elvben megszavazták az állandó sereget, a megajánlás bizonyos létszámra vonatkozott, nem történt azonban gondoskodás a létszám fenntartásáról. A természetes elhalálozás ós a háborús veszteségek nagy kieséseket okoztak. Minden háború után fölmerült a hiányok pótlásának kérdése és Bécsben rendesen a nemesi fölkelés katonáit szerették volna a kiegészítésre fölhasználni, ámbár azok önként álltak fegyverbe s csak a háború tartamára kötelezték magukat. Többnyire sikerült is leszerelésük alkalmával egy részüket az állandó katonai szolgálatnak megnyerni. Most az „állandó kiegészítést" akarták keresztülvinni, vagyis a létszámontartást. Ez azonban Károly főherceg elgondolása folytán annyiban súlyosbodott, hogy a békeidőben számított évenkénti 5%-os csökkenés helyett évenként 15%-kai kellett számolni a gyalogságnál 8 éves szolgálat mellett, a tüzérségnél is 12 éves szolgálat mellett 12%-kai. Magyarországon tehát nemcsak az új rendszer: az állandó pótlás ejtette gondolkodóba az embereket, hanem még ^3 Iratok, I. 412—415. és 421. 1. »« Iratok, I. 415—418. L Erzherzog Cíirl: Ausgewählte Schriften, V. 470—473., 498—503. 6» 549—604. 1.