Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az alkotmányosság útján
amelyet az inszurrekcióhoz átadott tisztek, tüzérségi és pékszemélyzet részére és némi szállításokra kifizettek. De megütközését fejezte ki a fölött is, hogy amikor a király a fölkelést a végső szükségben eredményes eszköznek tekinti, akkor olyankor, amikor a monarchia megmentése forog kockán, megtagadják tőle azokat a segédeszközöket, amelyek a korszerű hadviseléshez szükségesek. Kimondta tehát az ítéletet, hogy a haditanács téved, amikor az inszurrekciót kevésbbé hasznos intézménynek és szabályozásának kérdését időszerűtlennek tekinti. Sürgette, hogy a háború esetén a katonai főparancsnokságokat, amennyiben az inszurrekcióval s az ország védelmével kapcsolatban állanak, rendeljólí a nádor alá és hogy az inszurrekció részére szükséges fölszerelés céljaira rendezzenek be Magyarországon raktárakat.'^" A nádornak ez a fölterjesztése — amelyhez hasonlót az előző időben még nem írt, — bizonyítja, hogy a háborús időkben szerzett tapasztalatai révén mennyire önállósult ós határozottá lett, kritikája és meggyőződése mennyire megerősödött. Ezt az önállóságot még inkább kifejlesztette az oroszországi út, amikor a külügyi kormányzat és az udvar tétovázása legjobb sikereit gyakran lerontotta és őt egészen lehetetlen helyzetekbe sodorta. Visszatérése után Bécs még a házasságára vonatkozó intézkedésekben is tehetetlennek bizonyult és Ferenc császár határozatlansága és késedelmeskedő, halogató hajlama legbensőbb érzelmeit is érzékenyen sértette. A második oroszországi út keserű tapasztalatai ezt a felismerést még inkább alátámasztották. Az orosz utak után már erélyesen kezében tartja a kormányzat gyeplőit, véleményei kimondásában — ámbár a köteles illem és hűség kereteit mindig szigorúan betartja — nem feszélyezik a bécsi középponti kormány hatóságok tradíciói, ha érvelésüket az országra károsnak vagy méltánytalannak tartja, sőt ezen fölül a kezdeményezést is sok dologban maga ragadja meg. Négy év alatt jóakaratú, engedelmes kezdőből erélyes ós tevékeny, az ügyeket saját szemével néző államférfiú lett, aki teljes tudatában volt, hogy nádori méltósága király és nemzet közt mit jelent. " Iratok, I. 255—257. 1.
