Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

ELSŐ ÖSSZEÜTKÖZÉSEI. 285 det Horvátországban helyezték el. A haditanács azonban nem akarta vállalni ellátá-sukat a kincstári raktárak terhére és azt a vele kapcsolatos szállításokkal együtt regulamentáris árak mellett Horvátországra kívánta hárítani. Horvátországot azonban az 1741 :48. t.-c. a végső szükség esetétől eltekintve a beszállásolás, ellátás és szállítás terhei alól fölmentette. Az adott helyzetben a haditanács kívánsága annál nehezebben volt teljesíthető, íment az országban, épp e kiváltság miatt nem voltak raktárak az ottani szénát pedig jórészt az itáliai sereg céljaira már elszállították. A kancellária, hogy a katonaság kívánságának eleget tegyen, a két ezredet átvonulónak akarta minősíteni és ezen a címen kíváota a fenti terhek szolgáltatását. A nádor azonban kótségbevonta, hogy még meg sem szervezett ezredeket lehet-e egyáltalán átvonulóknalí tekinteni és kérte a két ezred máshova helyezését, avagy aerariális ellátásukat*'^ Közben a haditanács és a kancellária elhatározta, hogy a horvátországi takarmányt a sereg részére Itáliába keli szállítani s ezzel beállt a „casus eummae urgentis necessitatis'V* a nádor tehát szükségesnek tartotta, hogy korábbi érveit a haditanács ós a kancellária ellenérveivel szemben újra kifejtse. Kózzelfogható bizonyítékokkal kimutatta, mennyire téves az az állítás, hogy a katonaság odahelyezésével a pénzszűkében szenvedő Horvátország jelentékeny jövedelemhez jut, mert az 1751. regulamentum szerint oly alacsony áron (30 kr.) kell adnia a zabot a katonaságnak, hogy 1 frt.—^1 frt. 20 kr. vesztesége van egy mérőn, vagyis az adózóknak a katona négyszer annyiba kerül, mint ami pénzt az országnak hoz.®^ A fölterjesztéssel a kiélezett háborús helyzetben persze nem ért el semmit, de az is nagy eredmény volt, hogy a haditanács és a kancellária könnyelműen odavetett helytnemálló érveit ilyen világos bizonyítékkal cáfolta. Nehezebb harca támiadt a haditanács egy másik javaslata körül. Tekintettel az új háborús veszélyre, azt tervezték, hogy a gyalogezredeket egy negyedik, a lovasezredeket egy ötödik századdal bővítik ki, ami a létszámnak 30, illetve 25%-os emelését «^» Iratok, I. 219—222. 1. " Iratok, I. 222. 1. «5 Iratok, I. 224—228. 1.