Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

íimelyek Szuvarovnak azt az utasítást adták: tartsa állásait a tavaszig. A búcsú a hosszú útra készülő fiatal pártól a legérzékenyebb jelenetek közt folyt le. Reggel az egész cári család a templomba vonult, hogy az utasokért imádkozzanak. A ceremónia oly megható volt, hogy mindenki sírt, aki a kápolnában tartózkodott, még a funkciót végző papok is. A cár a kocsiig ment el, ahol leányát valósággal ki kellett ragadni karjai közül. Mintha érezte volna, hogy ez az utolsó találkozásuk! A cárnő, Heléna nagyhercegnő és férje, a mecklenburgi herceg, Mária és Anna nagyhercegnők még Ropzáig elkísérték a főherceget és az új főhercegnőt."* Hosszú és fáradtságos út után 1800. január 2-án érkeztek Bécsbe, ahol Alexandra Pavlovnát kitüntető szívességgel fogadtálí. Innen február 11-én tértek meg Budára, a királyi palotában részükre átalakított lakosztályba. Itt élte a szinte gyermeki ártatlanságú ifjú házaspár rövid családi boldogságának örömteli napjait. Oroszországgal azonban a viszony csakhamar ismét megromlott. November 13-án az osztrákok megadásra kényszerítették az Anconát védő franciákat. Az ostromot a tenger felől Usakov admirális alatt török hajók is támogatták s a mólón a partraszálló törökök ki is tűzték az orosz zászlót. Knezevite tábornok azonban túlbuzgóságában az orosz zászlót bevétette és a császári zászlóval helyettesítette. Az ügy nagy port vert föl. A cár, minthogy az Ancona ostromát vezető Fischer tábornokra más okból is méltán haragudott, zászlósértésnek tekintette azt és végleg visszarendelte csapatait a harctérről, sőt a •diplomáciai érintkezést is jóformán megszakította."® Oroszország 1800-ban már nem vett részt a hadműveletekben, de békére sem lépett Franciaországgal. Ferenc császár magukra maradt seregei szerencsétlenül küzdöttek. Itáliában Bonaparte marengói diadala fordította a franciák javára az eseményeket, a birodalomban pedig Moreau nyomult előre győzelmesen. Az év végén az északi sereg már Bécset fenyegette, a déli Itália Iveleti szögletébe szorította a parancsnokló osztrák tábornokoCobenzl dec. 4. jelentése. Clausewitz: Die Feldzüg^ ion 1799., II. 352—354. 1.