Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A magyar sors
annak, hogy fejlődésünkben századokkal a nyugati népek mögött haladtunk, de éppen a XV. század volt az, amikor a nemzet szerencsés körülmények közt nyugodtabban fejthette ki erőit az időbeli különbség leküzdésére és jólétben is emelkedett. A renaissance kultúrát már az elsők közt vettük át Itáliától s ez az átvétel nem volt csak külsőséges, vagy csak az udvarra szorítkozó, hiszen a humanizmusnak műveltségünkben századokra lenyúló gyökerei voltak és már Zsigmond idejében a távolkeleti Nagyváradon olyan tudós központ alakult, amelyet a Nyugat humanistái és úttörő természettudósai is szívesen kerestek föL A renaissance új életformát hozott Európának. Fölszabadította az egyént és a tömegek élére állította az erős egyéniséget és az uomo universale-t, de ennek az átalakulásnak a tömegekre az volt a legnagyobb eredménye, hogy az ember átértékelésével hallatlan mértékben felszaporította az értékes embereket. Az urbanizálódás döntő diadala volt ez. A városi életforma áttörte a városfalakat, kívánatossá és vezetővé vált, sok mindenféle vívmányát kényszerítve rá grandseigneurökre és uralkodókra is. Ez volt a polgárosodás első nagy előretörése, ha később a barokkos a rokokó-élet ismét jelentékenyen vissza is szorította. Ennek a nagy átalakulásnak Magyarország is készségesen kitárta kapuit, tanúság rá városaink nagy lendülettel induló építkezése és műpártolása, de talán még inkább az iskolák számának rohamos emelkedése a XV. században. De hiába virágzik fel a humanizmus és terjed el az új művészet Mátyás udvarából a városokba is, hiába lendülnek fel az iskolák, úgyhogy egy-egy városunk három—öt iskolát, sőt Buda hetet is tart fönn, az urbanizálódásnak ez a nagy nekirohanása elbukik más körülményeken.* A föllendülés java iraMában éppen azon a ponton mutatkozik végzetes baj, amelynek az urbanizálódás szempontjából nagy jelentősége van. A külső országokkal szemben fizetésképesség szempontjából kerülünk kedvezőtlen helyzetbe. A külföldről kapott ipari termékeket, főleg szövöttárut és fémipari cikkeket, a XIII. század óta bányáink termékeivel, ezüsttel, arannyal ós * V. ö. Békefi Kernig: A káptalani iskolák története Magyarorszägon 1540'ig. Budapest, 1910. 361 1.
