Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

ALEXANDRA PAVLOVNA MEGKÉRÉSE. 233 tikai föltételek miatt, amelyeket házassági szerződéíébe foglaltak, visszalépett.'^* A kínos helyzet, melyben II. Katalin erőszakossága a gyermek nagyhercegnőt juttatta, még fokozta szüleinek szeretetét iránta. Minthogy a sors egyiküket sem kényeztette el, talán annál inkább örültek most leányuk őszinte boldogságának. Cobenzl Lajos gróf, Ausztria pétervári követe, aki sokat várt a nádor megjelenésétől, a kedvező fogadtatás után és értesülve róla, hogy Alexandra nagyhercegnő mennyire megtetszett a leánj^néző főhercegnek, már másnap, február 21-én rábeszélte a nádort, hogy tegye meg mielőbb a döntő lépést. Minthogy a nádor erre fölhatalmazta, még aznap szólt Bezborodko gróf kancellárnak ós Rosztopcsinnak. 22-én tehát a cár a katonai parádéról hazatérve, melyet együtt néztek meg, magával vitte .József főherceget a cárnéhoz ós Alexandra nagyhercegnő jelenlétében megkérdezte, vájjon Cobenzl az ő utasítására cselekedett-e? A nádor erre formálisan megkérte a nagyhercegnőt és megnyerte kötendő frigyükhöz a szülők áldását. Ha talán a nagy sietség gyanút kelthetett volna, eloszlatta azt a nádor palástolatlan meghatottsága és pillanatnyi elérzékenyülése, amely a cárt meggyőzte, hogy itt nem politikai játékról és altatásról van szó, az anyát pedig megnyugtatta leánya jövendő boldogságáról. A nádor e pillanattól a pétervári udvar szeretettel övezett tagja volt, aki ezeket az érzelmeket, amelyeket oly hamar sikerült fölkeltenie, mindig meg is tudta tartani. A cár néhány nap múlva egy katonai parádé alkalmából szokatlan közlékeny seggel már a népnek is úgy mutatta be az inkognitóban ott tartózkodó főherceget, mint jövendőbeli vejót.'^^ A legboldogabb azonban a cárné volt. A menyasszonyon kívül senki sem szerette meg annyira a nádort, mint ő. II. Katalin zsarnoki természete őt is félretolta. Férje szerencsétlen ferdeségeivel több bánatot és gyötrelmet okozott neki, mint örömöt. A cár olyan megjegyzésekkel gyötörte, mintha tartana tőle, hogy ^ Chronique scandaleim des Petersburger Hofes. Aus dem Nachlasse eines alten Staatsmannes. (Fürth, 1832.) II. 63—69. 1. Iratok, I. 274. 1.