Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

szárnő volt, I. Ferdinánd nápolyi királynak és Mária Terézia leányának, Mária Karolina királynénak gyermeke. A császárné aufklärista környezetben nevelkedve — anyja, Karolina királyné érintkezést tartott fenn a bécsi szabadkőművesekkel —, ellenszenvvel kísérte Thugut működését, akit azzal vádolt, hogy évek óta bolondítja a császárt az orosz beavatkozással, a nélkül, hogy e téren valamit is elért volna.^ 1798 áprilisában bukását már befejezettnek is tekintették.* De épp ebben a pillanatban az európai helyzet ismét fölborult ós Thugutot újból előtérbe tolta. A direktórium Itáliában újabb terjeszkedésre törekedett. Rómából elűzték a pápát s az egyházi államot köztársasággá alakították. A republikánus propaganda Nápoly szomszédságába érkezett és Karolina királynő is háborút sürgetett Franciaország ellen. Érzelmeinek Bécsben Mária Terézia császárné adott visszhangot. Thugut politikájának javára vált ez a fordulat. Ausztria az újabb francia hódítások ellensúlyozására megfelelő kárpótlásokat követelt, melyeket azonban nem tudott elérnú Ebben a túlfűtött hangulatban a bécsi francia követ, Bernadotte, megsértette a főváros népének ünneplő hangulatát, ami a követség előtt összeütközésre és súlyos diplomáciai konfliktusra adott alkalmat. A nép letépte a követségről a francia zászlót és diadalmenetben vitte azt a Burgba, amit maga a császár is — amint a nádornak írta — a szeretet és a hűség megnyilatkozásának tekintett.^ Az esetet nagy izgalommal fogadták és Magyarországon már akkor háborús hírek és kedv terjedtek el." Ezzel eltűnt a remény, hogy a Thugut utódjául kiszemelt Cobenzl Lajos gróf, Ausztriának akkor egyik legtehetségesebb és legügyesebb diplomatája, Franciaországgal közeledést hozzon létre. Jelöltségéről, hogy a külügyek vezetését átvegye, már nem lehetett szó. Ámbár Thugut sem volt barátja az újabb háborús ^ A bécsi páholyok ismételten fordultak hozzá pártfogását kérve. Vertr. A. fasc. 103. * H. Freih. Langwerth von Simmorn: Oesterreich und das Reich im Kampfe mit der französischen Revolution, II. 495. 1. * Saját fogalmazványai elbocsátásáról és Cobenzl Lajos gróf kinevezésérni: Vivenot: Vertrauliche Briefe des Freiherrn v. Thugut, II. 97—98. 1. K. Fr. A. fasc. 218. no. 57. " A nádor ápr. 18. és 30. levelei a császárhoz. Sammelb. 205.