Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A nádorválasztás
218 A NÄDOBVÄLASZTAS. amelyet Izdenczy akart adatni neki, hogy t. i. az a rendek szubezídium-megajánlásának elismeréseként történt. És még egy ponton volt érezhető Izdenczy fölfogásának hatása, hogy a választás formáját illetőleg mindkét részről hangoztatták, hogy az nem érintheti sem a király kandidáló, sem a rendek szabadválasztási jogát.*^ Eltekintve azonban ezektől, Izdenczyék álláspontja a nádorság kérdésében lomtárba került. Grossing érvei csakhamar feledésbe merültek és már senki sem akadt, aki azt hirdette volna, hogy a helytartóság fölötte áll a nádorságnak. A helytartóság felelevenítésére tett kísérlet egyrészt a rendek bölcs mérsékletén, amellyel vele szemben fölléptek, másrészt pedig és főkép a főherceg közbenjárására egy évi átmeneti idő után tökéletes kudarcot vallott. Izdenczyék azonban tovább folytatták a harcot legalább az országgyűlés, mint az alkotmányos kormányzat szerve ellen. Ha már azok a jóslásaik, hogy a nádorválasztás esetleg nem fog simán lefolyni, nem váltak be, megkísérelték legalább az országgyűlési tárgyalás formájával szemben ellenszenvet kelteni a királyban. Mindig azt hajtogatták, hogy a diéta nem fog megmaradni a kitűzött mederben, hanem más kívánságokkal és sérelmekkel is elő fog hozakodni. Az ellenzék egy része nem is tudott belenyugodni abba, hogy a diéta rendkívülinek tekintessék s a szuszídiumon kívül más ügyeket ne tárgyalhasson. Trencsén megye, amelynek főispánja Illésházy István gróf volt, még az országgyűlés összeülése előtt kérte, hogy a diéta más országos kívánságokat is megvitathasson,** majd a tárgyalások elején föliratban szólalt föl a franciákkal kötendő béke érdekében.^° Ezek az okvetetlenkedések nem voltak szerencsések. Pálffy kancellár, aki pedig az országgyűlés és a nádorválasztás érdekében kemény harcot vívott, helytelenítette e lépéseket s a trencséni föliratokkal szemben maga is elutasító álláspontot foglalt el. Az 1790/91-i országgyűlés óta szerzett tapasztalatok a hazafiakat meggyőzték arról, hogy minden éles állásfoglalás csak akadályozza a " Diarium 1796., 18., 19., 20. és 22. 1. " St. R. 3730/1796. *» St. R. 4071/1796.
