Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A BEIKTATÁS. 7 menet vógéai a budai és a pesti polgárőrség gyalogszázadai haladtak. A prímás a ceremónia befejeztével 600 terítékes ebédet, este pedig pesti nyári palotájában bált adott, amely alkalomból megismétlődött a kivilágítás. 22-én a prímás a helytartó elnökségébe iktatta be a főherceget, aki ezen a napon 400 terítékes ebédet adott. Végre 23-án megtörtént az installáció a hétszemélyes táblán is, ezután a prímásnál ebéd, eete pedig a főhercegnél vacsora és bál zárta be Magyarország új királyi helytartójának beiktatási ünnepségeit. A sok fogadás, lakoma és bál bőséges alkalmat nyújtott az embereknek, hogy a lelkesen fogadott fiatal- főherceg közelébe jussanak és vele elbeszélgessenek. Főudvarmestere, Szapáry János gróf, aki ezt a tisztet már Sándor Lipót főherceg mellett is betöltötte, néhány nap múlva nagy megnyugvással jelentette Bécsbe, hogy a főherceg milyen barátságos és nyájas volt mindenki iránt és mennyire megnyerte az emberek rokonszenvét.* A remények, amelyek a sok üdvözlő versből kicsendültek, csak most kezdtek igazán dagaJdozni. Vájjon a sok fény és tinliepeltetós közt gondolt-e a még csak tizenkilenc éves, életvidám, gondtalan ifjúságából a közéleti szereplés terére hirtelen kiragadott főherceg a nehézségekre ós a gondokra, melyek magas méltóságával és a hatalommal együtt jövendő pályatársai lesznek? Zsebében a Bécsből kapott instrukcióiddal, körülrajongva a nemzeti öntudatára ébredt magyarság bizakodó szeretetétől, tudta-e azt, hogy évszázados ellentéteiknek kiegyenlítése lesz föladata, ellentéteké, amelyek nem elszunnyadóban vannak, hanem az utolsó években még lényegesen ki is élesedtek? Tudott-e arról a lelki hullámzásról, amely Martinovicsoknak csak hat hónappal korábban történt lefejeztetése nyomában az országban keletkezett, a megütközésről, amelyet ** Saapáry levele Colíoredohoz 1795. szept. 27. StA. Sammelbände 142. „Übrigens kann ich El. versdchom, dass der E. H. allerort sehr freundlich, laitseelig war, so, dass dierselbe alle Leute befriediget hat. Ich wünsche deren Fortsetzung, an mir soll kein Mangel sein, wenn Hd. eein Zutrauen, wie bis jetzo, fortsetzen femers wird." — és 1795. szept. 26. Saniinelb. 169. a férfiakkal, az asszonyokkal ós a prímással jól mulatott „dergestalten, ú&s& alle Deputierte mit vollkommener Zufriedenheit in ihr Heimat ... gangen sind."
