Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A nádorválasztás
A NÁDORVÁLASZTÁS. Csalódtak azok, akik azt hittók, hogy József főherceg helytartói kinevezésével el van hárítva a nádorválasztás és ezzel együtt a nádorság felújításának vágya, csalódott Izdenczy is, aki azt hitte, ha a helytartó megkapja a birtokadományozás jogát, senki sem fogja már kívánni a nádori szék betöltését. Még csak a személyi változások voltak publikálva, a főherceg még Budán sem volt, amikor már széltében rebesgettek az elbocsátott Zichy Károly gróf országbírónak egy mondásáról, hogy örül elbocsátásának, mert különben az esetre, ha az udvar nem akarná egy éven belül nádorrá választatni a főherceget, neki kellett volna .e miatt országgyűlést összehívni.^ Az országban egy percig sem gondoltak arra, hogy a főherceg helytartói kinevezésével a kérdés végleg meg volna oldva. Ragaszkodtak az 1790-i törvényekhez s ezekkel együtt a nádorsághoz is. Ügy fogták föl a dolgot, hogy a király öccsének helytartói kinevezésével a kérdés személyi részében akart befejezett helyzetet teremteni. A főherceg úgyis megnyerte becsülésüket s a higgadtan gondolkodók már Sándor Lipót halála után sem gondoltak másra, mint hogy valamelyik főherceget ültessék a nádori székbe. A személyi kérdésben tehát nem volt véleményeltérés. A nehézség ott volt, hogy Bécsben nem akartak tudni országgyűlésről. Azt a gondolatot vetették tehát föl, hogy ez az országgyűlés kizárólag csak a nádor megválasztására hívas«ék össze. Már 1796 elején Haller József gróf, a volt tartományi biztossági főigazgató találkozott a prímással. Batthyány megkérdezte, hol tölti a nyarat. Haller azt válaszolta, hogy a birtokán. A prímás azonban belevágott a szavába, hogj^ abból * Zinzendorf naplója aug. 2., Sauran 1795. júl. 31. jelentése. Sammelb. 162.
