Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A helytartó
ennyire komoly vádakat sem tudtak fölhozni. Pillérnél állítólag Öeszejövetelek voltak, amelyeken a Rosty-testvérek is részt vettek, akiket pedig a Martinovics-pörben elítéltek. Schediusnak meg az volt a főbűne, hogy jó barátságban volt Öz Pállal, aki szerette volna neki védőbeszédét megmutatni.'^* A legsúlyosa]>b vád a filozófus Kreil Antal ellen szólt. Ellene már 1790-ben is folyt vizsgálat, mert panteista tanokat hirdetett. A kiküldött bizottság többsége azonban akkor nem látta indokoltnak a vádat, Makó Pál, a volt jezsuita provinciális is pártját fogta, s így elkerülte a büntetést. 179ö-ben azonban ismét magára vonta a gyanút. Akkor egyik barátja, Delling János pécsi akadémiai tanár ellen folyt a vizsgálat, mert Kant tanait hirdette. Ezért el is bocsátották állásából. Kreil azonban védelmére kelt ós Kant tanai mellett tört lándzsát.'^'' A piarista Koppi viszont azzal vonta magára az ellenszenvet, hogy 1790ben egy iratot adott ki a királyválasztás jogáról,"^'^ Tichy meg a <ienzúra ellen írt.^* Németh János már Sándor Lipót nádor halála után mind a nyolcuk elbocsátását hozta javaslatba. Végh országbíró azonban akkor behatóbb jelentést kért a jogügyi igazgatótól és azt tanácsolta, hogy az elhunyt nádor írásai közt is keressenek bizonyítékokat ellenük. Az államtanácsban csak Izdenczy volt Németh TÓleményén. A német tanácsosok közül Eger és Zinzendorf mindjárt fölismerte, hogy itt tulajdonképen sokkal fontosabb elvi jelentőségű kérdésről van szó: arról, hogy az állam alkalmazottai vizsgálat nélkül elbocsáthat ók-e állásaikból? Zinzendorf a vádlottak ellen fölhozott bizonyítékok gyengeségére is rámutatott. Mindketten azt kívánták, hogy a tanárok ellen indítsanak vizsgálatot. Ha tényleg megrontják az ifjúságot, akkor ezt rájuk is lehet bizonyítani és elnyerik méltó büntetésüket, az ellen azonban tiltakoztak, hogy közalkalmazottakat puszta vád alapján, " Iratok, I. 37—53. 1. Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. (Budapest, 1935.) 198—200. 1. ^3 lus eíectionis quondam ab Eungaris exercitum. (Viennae, 1790.) Philosophische Bemerkungen über das Studienwesen in Ungarn. (Pest, Ofen u. Kaschau, 1792. c. munkájában.)
