Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A helytartó

A ZALAI VIZSGÁLAT. 195 bevéste: „Auf, ihr Söhne des Vaterlandes, zu vertilgen Franz, den Tyrann!"«' A sok följelentésben és vádaskodásban alig is lehetett eligazodni. Spissich a nála tartott házkutatás után fenyegető levelet írt Pálffy kancellárnak, hogy elrejtette azokat a leveleket, amelyeket a kancellár valamikor a varasdi páliolyhoz írt s ezek fölmutatásával fogja őt kompromittálni. Izdenczy örült is ennek a fordulatnak, föl akarta használni azt a kancellár ellen, a király azonban Pálffy kívánságára elrendelte a vizsgálatot, hogy Pálffy az iratok bemutatásával igazolhassa magát.**^ E nobilis elhatározás korántsem jelentette azt, hogy aa uralkodóban nem támadtak kételyek Pálffy megbízhatóságát illetőleg.** Az összeesküvők szimatolásának ebben az idejében azonban divatos lett, hogy a vádlottak vádlóként léptek föl, mert följelentéseikért jutalmat, vagy legalább is elnézést reméltek. így iparkodott szabadulni pl. Márffy Gáspár, aki személyes sérelmeit lázító iratban húsz megyének panaszolta föl, s ezért börtönbe kerülve, menlevelet kért, hogy a rajnai seregnél 1794-ben tapasztalt árulásokat leleplezhesse.''^ Eudics Máté bácsmegyei táblabíró is, aki 1795-ben a francia forradalmi példa követése érdekében izgatott, e célra pisztolyokat is szerzett be, akadályozta az újoncozást és szidalmazta a királyt, vádlója, Dienes József vaskúti jegyző ellen tett följelentést, hogy a népet a papság ellen lázította és a francia forradalmat dicsőítette,*** majd 1799-ben hasonló vádakat emelt az akkor a délvidéken utazó Podmaniczky Károly báró bányatanácsos ellen is."^ Ezek a zavaros jelenségek könnyen támaszthattak bizalmatlanságot. Nagy élettapasztalat kellett annak fölismeréséhez, hogy az élet kavargása mindig vet fel ilyes ferdeségeket, amelyek azért még nem alkalmasak arra, hogy rajtuk elindulva egy egész, nemzetet megítéljenek. Az az ellentét azonban, amely a nemzet Iratok, I. 96. 1. Iratok, I. 288. 1. Iratok, I. 71. 1. Iratok, I. 242. 1. •« N. titk. it., Ad palit. 1795. 9., 40. és 46. sz. " U. ott. Ad polit. 1799. 73. és 127. sz.