Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A helytartó

ELŐKÉSZÍTÉSE Ü.T HATÁSKÖBÉRE. 187 és a baj bizonyára gyökeresen orvosolva lesz és egészen meg fog szűnni"." A spiritus rector tehát a helytartó kinevezésével egyidejűleg közzétett személyi változásokkal még korántsem tekintette munkáját befejezettnek. A főherceget egyelőre nem küldték Budára. Be kellett előbb vezetni őt a magyar közjogba. Erről is Izdenczy szellemében történt gondoskodás. Az ő kedvelt közjogászát, a jozefinus szellemű egyházjogászt, Lakics Györgyöt rendelték melléje, hogy még az ügyek átvétele előtt saját gondolataival itassa át a fiatal helytartót és megnyerje őt céljaik támogatásának — amint ők mondották —, hogy a magyar jog és történet stúdiumába, „amely oly homályba burkolt, hogy még a bírót is zavarba hozza", derék ember vezesse be, s hogy tudását majdan a nemzet és az uralkodó dicsőségére fordíthassa." Lakics akkor egy rövid, 76 folio lapos összefoglalást adott a főherceg kezébe, amelynek első 40 lapja azonban „jogbölcselet" volt és azt a kérdést taglalta: „Reichsstäride was sie sind? und ob sie Mitregenten sind?", míg az utolsó magyar közjogi rósz tulajdonképen csak a trónörökösödés kérdésével foglalkozott.*^ Ilyen előkészítés után került a főherceg az ügyek élére állított reakciós urak közé. Hivatalos működésében már nem Zichy országbíró állott elsősorban mellette, hanem a már idős Végh Péter sokkal színtelenebb egyénisége. Kinevezési okmánya nagy elismeréssel szólt megbízhatóságáról, bölcseségéről ós szellemi képességeiről, de az országban kevéssé ismerték ós mindvégig elsősorban hivatalnok maradt. A főhercegndí adott instrukcióban Ferenc császár kiemelte, mennyire fájlalja, hogy el kellett vesztenie Sándor Lipót főherceget, akit éppen akkor ragadott el a halál, „wo er selbst am besten zu wirken anfieng". Ennek az április 16-i emlékiratban kifejezett szellemnek a követését várta tehát az új helytartótól, aki mellett különösen Majláth József gróf tárnokmester és Németh János jogügyi igazgató <bírták az uralkodó bizalmát. Ez utóbbinak szereplése a Martins K. Pr. A. fasc. 80., 1795. szept. 25. 1^ Az aug. 8-iki instrukcióban. Iratok, I. 26. 1. " Megva,n az alcsúti fhrc. levéltárban Lakics: lus publicum Hungáriáé