Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A HELYTARTÓ UTASÍTÁSAI. 179 rezignált hangú intelemben, amely a lemondásra és a szigorú önfegyelmezésre kívánta alapítani a főherceg lelki egyensúlyát és hivatalos kötelességteljesítését. Csak a végén voltak szelíd politikai intelmek, de minden kiélezettség nélkül. Az összmonarchia gondolatát ajánlotta figyelmébe, amikor lelkére kötötte, hogy a rábízott országot a monarchia részének tekintse s az egész javára vezesse. A nemzetiségi kérdésben a magyarság gyűlöletének elfojtását várta tőle különösen a németekkel szemben s a szerbekét a magyarok ellen. Az utolsó évek politikai eseményeire emlékezett, amikor azt ajánlotta, hogy a tanügy ápolásával vezesse a nemzet szellemét jó utakon ós őrizze meg a tévedésektől, amelyekbe az utóbbi időkben hazájuk kárára sokan beleestek, hogy neveljen a nemzetbe vak bizalmat kormánya iránt, amely a törvények pontos betartásával boldogítani akarja. Mert a törvények jók és csak a gonoszak ferdítik el őket. Tiszteletet követelt tőle a katonaság iránt, bármily .nemzetiségű, ós hogy tartsa magát távol a katonai ügyektől, a vallási kérdésekben türelmet, a rendiekben, hogy minden rend bizalmát megnyerje. Mégis különös figyelmébe ajánlotta a polgárságot, amely mindig hű volt királyához, ós a parasztságot, amelyet meg kell védelmeznie gyakran kegyetlen földesurai önkénye ellen. Határozottságot kívánt tőle a megyékkel szemben, hogy a törvényt megtartsák ós fölterjesztéseikben illő hangot iissenek meg. A rendszerváltozást csak néhány halaványan fogalmazott mondat szelíd kifejezései jelezték: hogy mindenütt, a megyékben is, vegye magát körül megbízható, derék emberekkel, hogy kerülje a szabadkőműveseket és illuminatusokat és távolítsa el őket az államszolgálatból, a nélkül, hogy üldözné őket, és hogy tegyen ugyanúgy a pártoskodókkal és zavartkeltőkkel. Elhatározásaiban azt ajánlotta neki, hogy minden fontos ügyben hallgassa meg az emberek véleményét, azelőtt a magáét ne nyilvánítsa, s különösen a melléje rendelt urak tanácsainak figyelembevételét kötötte lelkére. Végül pedig azt kívánta, hogy bizalmas levelezésben tájékoztassa őt az eseményekről, arról is,, amiről a kancellária útján fölterjesztést nem küld, és kérje ki az ő nézeteit. „Számíts bennem — így zárult az utasítás — szerető bátyára, ha jól teljesíted szolgálatodat, ellenkező esetben,