Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A NÁDOR 1795, ÁPR. 16. EMLÉKIRATA. 163 utóbb, 1795. január 31-én, követte egy másik, amelyben Martinovics úgy tesz, mintha Fodor öngyilkosságáról csak a december 19-i beadvány átadása után értesült volna. Ebben az újabb írásban utalt arra, hogy a reformátorok társaságának az a feje, akit ő megnevezett, öngyilkosságot követett el. Minthogy ebből is kitűnt, milyen szigorú titkot tart a társaság, ígérte, hogy arra az esetre, ha Bécsbe visszavinnék és pőrét ott folytatnák le, a reformátorok leleplezésére az eszközöket a király kezéhez szolgáltatná. Erre az esetre is hajlandó, ha pőrét Budán tárgyalnák, de megígérnék neki, hogy nem ítélik halálra, sem hosszabb fogságra, hanem csak számkivetésre*^® Ugyanebben az időben Sigray is beszélt vallomásában Fodorról és a reformátorok társaságáról, amelyről Fodor állítólag azt mondta volna neki, hogy a legelőkelőbb mágnások sokan, sőt a püspökök közül is többen tagjai. A továbbiakban azonban csak arról tudott, hogy Zalában és Horvátországban van valami titkos egyesülés, és ő is azt állította, hogy azért csatlakozott Martinovicshoz, hogy ezt a társaságot leleplezze. A nádor nem volt meggyőződve, hogy a reformátorok társasága valóság lenne. Átlátott Martinovics mesterkedósein és veszedelmeseknek tartotta azokat a javaslafokat is, amelyeket a társaság ártalmatlanná tételére tett. Arról azonban meg volt győződve, hogy Magyarországon sok a rossz szellemű tervkovács.*''® Éppen ezért ellene volt annak, hogy emibereknek, akiket nem is ismernek, előre amnesztiát adjanak. Az alkotmányos reformot is az adott körülmények közt nagyon meggondolandónak tartotta**" és még kalandosabbnak Martinovics tervét az udvari bizottsággal. Nem hitt benne, hogy az elégületleneket ilyen módon tartósan le lehessen szerelni, sőt attól tartott, hogy a hű férfiakat állásaikból eltávolítanák ós helyüket rossz szelleműekkel töltenék be. Azt tanácsolta a királynak, hogy ne legyen engedékeny, hanem végső esetben vesse latba erejét a törvényes ^•^ Ismertetve Praknóioál: Martinovics élete, 178. 1. „Ich bin selbst überzeugt, dass es viele Übelgesinnte, auf einen Plan in Hungam arbeitende Menschen gebe." „... ja ihnen sogar versprechen, selbst eine Beform in der Landesverfassung machen zu wollen, welche in gegenwärtigen Umständen zu berühren sehr bedenklich werden dürfte ..