Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A MARTINOVICS-ÖSSZEESKÜVÉS. 159 IL József halála után Pesten szeretett volna tanszóket kapni. Itt ismerkedett meg IL Lipót kedvenc titkos kómszervezetének egyik előkelő tagjával, Gotthardi volt pesti kávóssal, aki akkor a rendőrség szolgálatában II. Lipót egyik bizalmas besúgója volt, s az ő révén sikerült bejutni az uralkodóhoz. Reá azonban rossz benyomást tett. Csak hosszú kínálkozások után tudta elérni, állítólagos „jezsuita páholyokról" írt jelentéseivel, hogy II. Lipót addigi évi 500 frt egyetemi tanári fizetése helyett évi 1500 frt kegydíjat utalványoztatott neki. Erre épült pazar életének azonban vége szakadt II. Lipót halálával, amikor Ferenc császár király megszüntette II. Lipót egész titkos kém- és röpiratíró társaságát. Ferenc gyűlölte ezt az intézményt ós alkalmazottait, mert tudta róluk, hogy apjánál megrágalmazták és bizalmatlanságot szítottak vele szemben. A hazudozó, nagyzoló, lelkiismeretlen ós gonosz intrikus, minthogy ismételt kísérletek után is csak annyit tudott elérni, hogy szászvári apáti címet és évi ezer forint kegydíjat kapott, bosszúból forradalmi föiforgatásra adta magát. 1794 tavaszán két titkos társaságot alapított. Az első, a „reformátoroké", a szabadkőművesek Jánospáholyainak felelt meg ós céljául Magyarország fölszabadítását vallotta a Habsburg-ház zsarnokságától, a tiszaiak programmján túlmenő célkitűzéssel. Tagjai nem tudtak arról, hogy e fölött egy másik irányító szervezet is van, amelynek céljait a „szabadság ós egyenlőség katekizmusa" foglalta össze, s amely a legszélső forradalmi elvek alapján teljes társadalmi fölfordulást tervezett. A reformátorok társaságának mozgalma csak a lehetőséget teremtette volna meg ennek a tervnek a megvalósítására. Amikor Martinovicsot alig néhány hónappal e szervezkedés megindítása után elfogták, nem is gondoltak magyarországi mozgalomra. Martinovics jelleméből fakadt azonban, hogy a saját megmentését mások föláldozásával kísérelte meg. Nemcsak, hogy leleplezte az egész, még alig megalakult szervezetet ós szerencsétlen, félrevezetett társait, hanem az esetre, ha csak száműzetésre ítélik, további leleplezéseket ígért és felajánlotta szolgálatait az általa megvádoltak tőrbecsalására is. Hogy szokása szerint saját jelentőségét félelmes színben tüntesse föl, sokat beszélt sokoldalú irodalmi működéséről és soha meg nem írt munkáiról, nagyszerű kapcsolatairól a külfölddel, különösen