Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az új környezet
IL József elleni volt, egyszerre a fejetetején állott az egfez rend. Mindenki intézkedni akart, akinek hatalom volt a kezében, különösen a megyék; mindenki tanácskozott, hogy arra az útra terelje a dolgokat, ahogy ő óhajtotta; mindenki, aki félt, hogy II. József rendelkezéseinek eltörlésével veszít, mozgolódott, hogy mentse a még menthetőt. Az egyik rész örült annak, hogy elérkezett a kedvező időpont a szükségesnek tartott változásokra és ezt az alkalmat alaposan ki akarta használni, a másik megfeszítette minden erejét, hogy ezeket a tör^véseket lehetőleg meghiúsítsa, vagy legalább a legszűkebb korlátok közé szorítsa. Az alkotmánybiztosításon, különösen a koronázással kapcsolatban, diplomával és esküvel, a kormányzat függetlenségének megóvásán, különösen elválasztásán az örökös tartományokétól, a magyar gazdasági érdekek megóvásán ós a magyar nyelv kérdésén kívül minden más, sőt ezekben is a részletek a nézetek roppant szétágazásáról tettek tanúságot. A temperamentumosabbak körömszakadtáig védték álláspontjukat, az országgyűlési ifjúság pedig rakoncátlan zajos helyesléssel kísérte érvelésüket. A vallásügy ismét éles harcot idézett föl katolikusok ós protestánsok közt; a felvilágosultak és a maradiak közt is újra előtört a hagyományos ellentét. Megdöbbentően hatott azonban, hogy már a koronázási diploma tárgyalásánál kitűnt, hogy területileg a különböző fejlődós folyományaként lényegesen másként gondolkoznak a Dunántúl, a Dunáninnen és a tiszai kerületek. A két dunai kerület külön-külön tervezetet dolgozott ki; a tiszaiak egységesek voltak. Így három diplomatervezet készült. A két dunai kerületé gondosan vigyázott rá, hogy a restitutio in integrum keretei közt maradjon; a tiszaiaké kiépítette az egész független Magyarország kormányszerkezetét, fölhasználva az alkalmat arra, hogy minden az alkotmányos életre vonatkozó gravament egy csapással megoldjon, és hogy megteremtse azt a helyzetet, amely a gondolkozó magyarok megálmodott vágya volt. Mind a háromban elfogadott alaptétel: II. József kormányzása törvénytelenségének megállapítása és az ország függetlenségének és szabadságának elismertetése, rendes időközökben visszatérő országgyűlésekkel s a végrehajtó hatalomnak egy új szervével, a felállítandó szenátussal, amely
