Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

IL József elleni volt, egyszerre a fejetetején állott az egfez rend. Mindenki intézkedni akart, akinek hatalom volt a kezé­ben, különösen a megyék; mindenki tanácskozott, hogy arra az útra terelje a dolgokat, ahogy ő óhajtotta; mindenki, aki félt, hogy II. József rendelkezéseinek eltörlésével veszít, moz­golódott, hogy mentse a még menthetőt. Az egyik rész örült annak, hogy elérkezett a kedvező időpont a szükségesnek tar­tott változásokra és ezt az alkalmat alaposan ki akarta hasz­nálni, a másik megfeszítette minden erejét, hogy ezeket a tör^­véseket lehetőleg meghiúsítsa, vagy legalább a legszűkebb kor­látok közé szorítsa. Az alkotmánybiztosításon, különösen a koronázással kapcsolatban, diplomával és esküvel, a kormány­zat függetlenségének megóvásán, különösen elválasztásán az örökös tartományokétól, a magyar gazdasági érdekek megóvá­sán ós a magyar nyelv kérdésén kívül minden más, sőt ezekben is a részletek a nézetek roppant szétágazásáról tettek tanúsá­got. A temperamentumosabbak körömszakadtáig védték állás­pontjukat, az országgyűlési ifjúság pedig rakoncátlan zajos helyesléssel kísérte érvelésüket. A vallásügy ismét éles harcot idézett föl katolikusok ós protestánsok közt; a felvilágosultak és a maradiak közt is újra előtört a hagyományos ellentét. Megdöbbentően hatott azonban, hogy már a koronázási diploma tárgyalásánál kitűnt, hogy területileg a különböző fejlődós folyományaként lényegesen másként gondolkoznak a Dunántúl, a Dunáninnen és a tiszai kerületek. A két dunai kerület külön-külön tervezetet dolgozott ki; a tiszaiak egységesek voltak. Így három diplomatervezet ké­szült. A két dunai kerületé gondosan vigyázott rá, hogy a resti­tutio in integrum keretei közt maradjon; a tiszaiaké kiépítette az egész független Magyarország kormányszerkezetét, fölhasz­nálva az alkalmat arra, hogy minden az alkotmányos életre vonatkozó gravament egy csapással megoldjon, és hogy meg­teremtse azt a helyzetet, amely a gondolkozó magyarok meg­álmodott vágya volt. Mind a háromban elfogadott alaptétel: II. József kormányzása törvénytelenségének megállapítása és az ország függetlenségének és szabadságának elismertetése, ren­des időközökben visszatérő országgyűlésekkel s a végrehajtó hatalomnak egy új szervével, a felállítandó szenátussal, amely

Next

/
Thumbnails
Contents