Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

FÖLVILÁGOSODÁS ÉS IRODALOM. 121 kai, ellenkezőleg, ápolásukra törekedett. A pietistákkal egyidőben vetették meg népszerűségük alapját a piaristák, akik a filozófia keretében matematikát és fizikát kezdtek tanítani. Newton és Leibniz gondolatait ismertetik meg, nemcsak az ifjúsággal, hanem válogatott előkelő közönséggel is.^ Amikor Mária Terézia elzárja az ifjúság elől az utat a monarchián kívüli iskolákba, a piaristák és a luteránusok filozófiai oktatása neveli föl azt a nemzedéket, amely a XVIII. század végén nagyrészt a Wolff-féle szűrőn át szerzi meg magának a biztos alapot a tájékozódásra az új világnézet rejtelmeiben. A második tényező, amely már az iskolát végzett művelt elemre akart hatni, az irodalom volt. A XVIII. század a magyar irodalmat egészen elsorvasztotta. Édeskevesén voltak, akik akkorában az iskola elvégzése után még könyvet vettek a kezükbe. Az ellentét a külső országokkal — akkor Bécsen túl alig jutnak el honfitársaink — lesújtó volt. Ez a benyomás ragadta meg Bessenyei Györgyöt és a többi testőrírót és adott tollat a kezükbe. Fordításokkal és átdolgozásokkal iparkodtak bevezetni a kor emelkedettebb gondolatkörébe a Nyugat mögött műveltségben ós eszmékben elmaradt honfitársaikat. Törekvésüket Kazinczy és az ő köre folytatták. Ök vetették föl a „pallérozódás" jelszavát, amelytől Kazinczytól Széchenyiig visszhangzik a korszak. Pallérozni akarják a nyelvet, az elmét, az embert. Kazinczy egész működését ennek szentelte. Buzdította az írót és buzdította az olvasót. Ez az utóbbi éppoly fontos volt szemében, mint az író, akitől nem annyira tehetséget kívánt, mint érdeklődóst a műveltség iránt. E generáció íróit tehát nem is tehetségük szerint kell értékelnünk, hanem tiszteletreméltó kultúrmunkásoknak tekintenünk, akik pótolni akarták az elmulasztottakat. A föladat persze nehéz volt, különösen mert főuraink jórészt nem értették meg törekvésüket ós nem támogatták a mozgalmat, amelynek pedig mecénásokra lett volna szüksége. De a siker nagy akadálya volt a kormány politikája is, amely cenzúra alá vetette a külföldről bejövő könyvet. Az irodalom nagy eredménye az olvasóközönség meg^ Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. 2 köt. (Budapest, 1899—1907.) I. 146—163. 1. — Miskolczy István; A piaristák 1753-i tanügyi reformtervezete. (Magyar Középdskola, 1910.) 87. 1.