Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A MAGYARSÁG BELSŐ SZAKADÁSA. 119 keiért rajongott és szerette a színházat, a balettet és az olasz zenét; ez lovaival ós agaraival foglalkozott, a színházban, melyet csak kóbor ripacsok révén ismert, komédiát látott s a cigányt a szerint becsülte, hogy hogyan parancsolhatott vele, a külföld szellemi törekvéseiről tájékozatlan volt, a tudomány haladásáról alig volt fogalma. A müveltebbjének azonban volt nem megvetendő élettapasztalata és életbőlcsesége, amely Rousseau naturalizmusára emlékeztetett. A haladást az udvari típus képviselte, de ez elnemzetietlenedésében már alig volt magyar. Lokális patriotizmusa nem volt igazi nemzeti érzésnek nevezhető; nem a nemzet, hanem az ország érdekelte; jól el tudta képzelni a németül beszélő Magyarországot. A tudós latinul vagy utóbb németül írt; a főúr, ha a lantnak hódolt, francia verseket faragott s többnyire ezen a nyelven is levelezett. Igazi nemzeti érzés csak a megyei nemességet hatotta át. Gondolatköre azonban szegényes volt és földhöz tapadt. Gazdaságának élt parasztias színvonalon, mert terményeit a kedvezőtlen vámrendszer miatt nehezen helyezte el s így igényei is alacsonyak maradtak. Szellemi világa kimerült gazdasági tudásában, amely alig emelkedett a paraszti hagyományok fölé. Tudása kizárólag Verbőczyre és a Corpus lurisra szorítkozott. Ezekben ólt, mindent rajtuk át nézett. Ebből keletkezett gondolkodásának egyoldalú formalizmusa. Minthogy Verbőczyben látta a nemesi jog és a nemzeti érdek letéteményesét, veszedelmesnek ós kárhozatosnak tartott mindent és opponált mindennek, ami nem egyezett a Tripartitum paragrafusaival. Ezzel azonban elvesztette hajlékonyságát és érzékét a lényeges iránt, politikailag fölötte egyoldalú és rövidlátó lett és csökönyös maradiságba süllyedt. Aki a kor divatos tudományaival, különösen természetjoggal foglalkozott, attól bizalmatlanul elfordult, még ki is nevette és azok az ifjalí, akik ezeket a tárgyakat az egyetemen tanulták, tanulmányaikat legszívesebben eliitkolták.^ ^ Barics Béla pesti egyetemi tanár névtelen könyvében: Nonnihil de edncatione htventutis scholasticae et studiorum reformatione in ditionibus Pounoniae. (Pampelonae, 1792.) 5. 1.; Eckhart Fercnc: A jog- és áUamtndomáuyi lar története. (Budapest, 1936.) 193. 1.