Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Gyermekévek

JÓZSEF FŐHERCEG NEVELÉSE^ 109 azzal a kedvező hatáesal volt a többiekre, hogy Ferenccel Colloredo is Bécsbe távozott, megszabadultak tehát az ő kicsinyes, elnyűvő pedantériájától. Az ájó tisztét akkor Manfredini vetbe át, aki, ha sokszor katonás nyerseséggel ÍB, de sokkal szabadabb folyást engedett fejlődésüknek. József főherceg így korán — már nyolcéves korában kiszabadult Colloredo vezetése alól, tehát csak rövidebb ideig, két és fél éven át állott az ő hatása alatt, de még akkor is csökkent mértékben. Amikor még női vezetés alatt állott, Louist, testvérei német tanárát rendelték melléje a szükséges tanítás megkezdésére.^^ Amikor hatéves korában apja szükségét látta annak, hogy bátyjaihoz ossza be őt is, de ő pár nélkül került közéjük, Colloredo kívánsága az volt, hogy jelöltessék ki valaki állandó gondozására, mert különben a fiúk kamarája túlságosan meg lenne terhelve. Így történt, hogy Louist osztották be melléje.^* Róla ugyan Lipótnak rossz véleménye volt, komornak és gyanakvónak tartottá, de hatása nem volt rossznak minősíthető. A többiekkel szemben is mindig megőrizte "tekintélyét és szép eredménnyel vezette őket,^^ ami nem mindegyik mesterükről volt elmondható, közülük egyesek egészen tehetetleneknek bizonyultak. Lelkileg is — úgy látszik — jól liatott neveltjére. Az átadáskor apja jó gyermeknek jellemezte és csak érzékenységét és képzelődését kifogásolta."^' Besorozása a többiek közé, a régi környezetből való kiemelése minden zökIvenő nélkül történt, sokkal simábban, mint Károlyé ós Sándor Jjipóté; testvéreivel azonnal jó barátságba került, tökéletesen alkalmazkodott, jókedvvel és minden idegenkedés nélkül illeszkedett új környezetébe. Colloredo egyhónapi megfigyelés után íizt jelentette, hogy nem talált még rajta lényeges hibát (Hauptfehler), csak két rossz szokást fedezett föl benne: hogy szeret beszélgetni és bandzsalit." Két év múlva is úgy jellemezte, hogy «leven, jókedvű, értelmesnek ígérkező s minthogy egyedül van, társa nem rontliatja el.^^ Testvérei is szerették. Ferenc, amikor Wol%ruber, I. 245. 1. Wolfsgruber, I. 248. 1. '5 Wolfsgruber, I. 158. 1. Wolfsgruber, I. 248. 1. «^' Wolfsgruber, I. 249. 1. t . ? í ^ Wolfsgruber, I. 250, l . i i ' i i 1