Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Gyermekévek

ez a tanítás az ékesszólásban érte el, amely alatt nemcsak a gondolatnak élőszóval való talpraesett és formás kifejezését értették, hanem a fogalmazási készséget is. Ehhez járult a „conduite'', a jó föllépés és az érintkezésben a kifinomult modor. A pozitív tudás másodrendű volt. A tökéletes udvari embernek természetesen ismernie kellett a fennálló rend közvetlen előzményeit, az újabb történetet, a kor dinasztikus beállítottságának megfelelően a „genealógiát" és a földrajzot, mint politikai és diplomáciai tudásának alapjait, továbbá etikát, jogot, természetjogot, államtudományt és végre matematikát. Mindezt azonban bizonyos gyakorlatok és utazás segítségével kellett elmélyítenie.'' Olyan nélkülözhetetlen volt mindez az uralkodó részére, hogy ezeket a föladatokat elejteni nem lehetett. A nyelvtanulás a firenzei udvarban annál fontosabb, mert Toszkána kedvéért olaszul, Bécs kedvéért németül s az általános műveltség érdekében franciául tökéletesen beszélni elengedhetetlen volt. Ezért tartottak a nagyhercegi udvarban már első életéveikben — a gyermekek négyéve© korukig nők gondozására voltak bízva — különböző nyelvű személyzetet, olyanformán, hogy mindegyiknek csak a saját nyelvén volt szabad beszélgetnie, a gyermekek tehát szabályos váltakozásban állandóan mind a három nyelvet beszélték és négyéves koruktól rendszeresen tanulták. Már harmadik életévük betöltése után kezdték őket játszva a betűk ismeretére — sőt írni is — tanítani." De az uralkodói nevelés rokokó formáin kívül Lipót mást is átvett a családi hagyományból: a mély vallásos szellemet. Innsbrucki esküvője után Mária Terézia nem engedte útra, míg •el nem készült azzal az írásos instrukcióval, amilyent minden gyermeke számára egyénileg dolgozott ki, amikor az életben útjára bocsátotta. Ebben pedig a legszigorúbban lelkére kötötte nemcsak a vallásos szellem buzgó ápolását, hanem az egjdiáz előírta külső kötelességek lelkiismeretes és pontos betartását, a jó példaadás kedvéért is családjának, udvarának és az uralma alatt álló egész népnek.'^ Semmi sem volt természetesebb, mint ^ Georg Steintausen: Die Idealerziehung im Zeitalter der Perücke. (Mittli. d. Ges. f. deutsche Erziehung- und Schulgeschichte. IV.) 218. 1. « Wolfsgruber, I. 11. 1. ' Wolfsgruber, I. 3. 1.