Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

Hallatlan naivitás kellett ahhoz, hogy ilyen érvelésekkel és kifak;adásokkal „térítgeesék észre" a „félrevezetett" magyarságot. Verbőczy tekintélyét lerombolva,^"^ csak a Corpus Iuris maradt még útjukban. Az 1812-i Versuch még ezt is megtámadta, megtette Mosóczy Zakariás püspök magángyűjteményének — aminthogy Verbőczy Tripartitumát is mindig ilyennek nevezték —• hitelességét is kétségbevonták.^"* Izdenczy pedig — szabad utat engedve a jezsuiták elleni gyűlöletének — egyenesen hamisítással vádolta. Történeti szemléletükre jellemző, amit a régi törvényekből kiolvastak. Grossing megállapította, hogy a régi magyar nemesség nem jog volt, hanem csak személyre szóló kitüntetés (Ehre),^" Izdenczy pedig, hogy a vérszerződés törzsfőinek juttatott tiszteletbeli állások (Ehrenstelle) törvényhozói jogkör nélkül.^" Grossing balvéleménynek nyilvánította azt a fölfogást, hogy az adománybirtok csak haszonélvezetet biztosít, de nem ad földesúri jogokat (Oberherrliclikeit) szerinte a nemesség mindig fizetett lucrum camerae-t (telekadót) és a kárhoztatott Corpus lurisból összeállította Mátyástól I. Lipótig az adómegszavazások hosszú sorát, annak bizonyítására, hogy az itt említett adókat a nemesség fizette."^ Másutt a szubszidiumról állította, hogy Mátyás azt a nemességre is rákényszerítette, sőt annak a hitének adott kifejezést, hogy Mátyás idejében még a termények Etwas von Werböz; továbbá: Grossing 247—248., 256—257. 1, és Irrthümer, 70—75. 1. Versuch, 27—31. 1. ^»» Irrthümer, 76-78. 1. „Der Adel wahr eine Ehre, die nur als ein persönliches, in gewisse G-renzen eingeschränktes Vorrecht erteilet ward." Grossing, 120. 1. „Dann erstens: Handelt es sich hier nur von Ehrenstellon, so die sieben Personen um den Herzog zu vertreten sich vorbehalten haben, nicht aber von der gesetzgebenden Gewalt." Irrthümer, 81. 1. „Das schändlichste Vorurteil, welches der ungarische Adel so hartnäckig verficht, ist das, vermöge welchem sie glauben, dass Ihnen in denen von den Königen geschenkten Besizungen, nicht nur die Nuzniessung, sondern auch die Oberherrlichkeit gebühre." Grossing, 84. 1. „Die Kammergefälle (Lucrum camerae) musste auch der ungarische Adel von den ältesten bis auf die neueren Zeiten bezahlen. Es findet sich auch in dem ganzen Kodex kein einziges G^sez, durch welches er von diesen Abgaben befreyet würde." Grossing, 187. 1. "* Grossing, 192—207. I,