Országos Levéltárvezetői Konferencia, 1952. november 20-22. (Budapest, 1953)

a szovjet levéltárügy jelenlegi helyzetével még nem v agyunk teljesen tisztában. Komoly és szép feladatot teljesítenek levéltáraink vidéken és komoly és szép feladat a magyar levéltárügy építése a fővárosban iSo De szeretnénk kitérni arra, hogy az, hogy ma itt tartunk, hogy ma arról beszélhetünk, hogy a magyar levéltárügy jól fejlődött^ az a vidéki elvtársak lelkes, ügyszerető munkáján mult

3 Aj& elvtársak jó munkája, odaadó, lelkes munkája biztosította azt, hogy az elmúlt év feladatait többé-kevésbbé jól oldottuk meg. Az elvtársak igyekeztek a selejtezések során az el3enőrzést biztosítani és ahol lehetett begyűjteni az anyagot. Elkészi :ttik állagaikról az alapleltárakat

f felvették a kapcsolatot megyei, járási pártbizottságokkal és a tanácsokkal. Igyekeztek anyagukat publikálni és igyekeztek evvel elősegíteni a dolgozók felvilágosítását. Izek a pozitívumok azonban nem általánosak. Vannak még hiányosságok! ilyen hiányosság például, hogy szemben a vidéki levéltárveze tok önállóságával és fokozott ügyszeretetével, ez az önállóság és felelősségérzet az Országos Levéltár minden dolgozójára nem mondható él

e ^okoznunk kell az Országos Levéltér dolgozóinál a felelősségtudatot és az önállóságot* Fokoznunk kell a jövő esztendőben azt a törekvésünket, hogy minden anyagot megmentsünk a pusztulástól és biztonságba helyezzük. Biztositanunk kell tehát a begyűjtést illegőleg az anyag feldolgozását, hoj y azt fel is tudják külső szervek is használnio A kezünkbe került anyaggal fegyver van a kezünkben, amellyel harcolhatunk az imperialisták, a nép árulói, a nép ellenségei ellen. JSst a fegyvert az elvtársaknak soha sem szabad kiadni a kezükből, illetve soha nem szabad csak a raktárakfcgt/őrizni az anyagot fel kell használni, közkinccsé kell tenni. Dolgozóinknak nagyrésze még a Horthy-korszakban élt, ismerte annak ^áldásos" tevékenységet a saját bőrén. Még is nagy jelentősége van annak, ha kezébe adjuk az anyagot, amelyről nem is tudott, amely még fokozottabban leleplezi a Horthy-korszak csalárdságait, ha kezébe adjuk, hogy az amerikaiak hogyan működtek a Horthy-rendszerrel, Horovitz ezredesnek mi volt a véleménye a Horthy-terrorról, hogyan igyekezett azt elhazudni, nem létezőnek mondani, hogy Xates ezredesnek mi volt a véleménye a Horthyt csendőr ségről, hogy azt- EurÓ-! paszerte a legjobban szervezett egységnek tartotta, dicsérőleg nyilatkozott róla, akkor a dolgozó még jobban elgondolkozik az amerikai imperialisták tevékenységéről, a Horthyrendszer működéséről. Vagy a szocdemek aljas árulásáról ha a dokumentumokat adjuk kezükbe, jobban tudják felismerni és leleplezni őket* Hogyha például az Országos Levéltár dolgozói közrebocsát ják OanninghSmnek, az angol misszió vezetőjének 1919-es jelentését, amelyben arról beszél, hogy a szocdemekkel tárgyal és megegyezik velük abban, hogy kiadnak magyar állampolgárokat az angol-amerikai missziónak* olyanokat, akik a Tanácsköztársadág idején aktiv szerepet vittek, vagy hogy megígéri, hogy magyar-orosz kapcsolatokra vonat-_' kozó diplomáciai anyagot ad ki az angol missziónakj..nyíl£ vánvalóvé válik,a szocdemek árulása, Kogy magyar belügyekbe;, engedélyeztek befolyást az angol-amerikai imperialistáknak, sőt ők maguk javasolták azt

0