Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963–1968) (Budapest, 2008)

2. Rész. Dokumentumok

hogy mindkét szerződő félnek vannak azért hátsó gondolatai is, ahogyan ez imperialista szerződések esetében rendszerint van. Tudniillik De Gaulle elképzelése az, hogy a nyugatnémet monopóliumok erejére is támaszkodva kivívja a francia hegemóniát Európa ügyeiben. Adenauerrék elképzelése pedig az, hogy a francia szövetséget addig támogassák, míg végül is Nyugat-Európában a hegemóniát majd ők szerzik meg.

Ennek az összefogásnak, szerződésnek az éle természetesen - amint ilyen szerződéseknél lenni szokott - a két ország dolgozó népe ellen irányul, Nyugat-Európa népei ellen irányul, s a szocialista tábor ellen irányuló gazdasági, politikai, katonai tömörülés a francia-nyugatnémet szerződés. Erről általában olvashatunk az újságokban.

Amiről kevesebb szó esik, de a valóságban létezik, hogy ez a szerződés ugyanakkor az Egyesült Államok és Anglia ellen is irányul. Nem akarom itt nagyon a részleteiben boncolgatni, de nekünk, kommunistáknak ezt is tudnunk kell, ezt is számba kell vennünk, mert kötelességünk, hogy a nemzetközi méretekben folyó osztályharcban a saját erőinken kívül bizonyos mértékig számba vegyük és hasznosítsuk az ellenségeink közötti ellentéteket is. A francia-nyugatnémet szerződés tehát, amely még egyszer hangsúlyozom, döntően a szocialista világ ellen irányul, ugyanakkor nem kis mértékben Egyesült Államok ellenes és Anglia ellenes is, aminek a napi politikai hatása rögtön a szerződés megkötésekor jelentkezett.

A következő aktus itt az, hogy most a két parlamentnek kell ezt szentesíteni. A nyugatnémet kormányt persze nyomorgatja az USA kormánya is egy kicsit a francia mellett. Most olyasfajta megoldást találtak ki, hogy a szerződést szentesítsék, hogy ahhoz még valami bevezető vagy befejező passzust ragasztanak, amelyben kimondják, hogy a francia-nyugatnémet szerződés nem keresztezheti, nem sértheti a NATO érdekeit. A valóságban ugyanis arról van szó, hogy a NATO érdekeit ez sérti, s az ő köreiket kicsit összezavarja. Ez is egyik hatása a francia-nyugatnémet szerződésnek.

Ezzel kapcsolatban a mi feladatunk természetesen az, hogy ez ellen a szerződés ellen, mint döntően reakciós szerződés ellen, harcoljunk: politikai eszközökkel, felvilágosító munkával, hogy leleplezzük reakciós jellegét, különösen abban a vonatkozásban, hogy Nyugat-Németország ezen keresztül szeretne hozzájutni az atomfegyverhez és ez komoly fenyegetés Európa népeire és a világ békéje ellen. Le kell tehát leplezni diplomáciai vonalon, gazdasági vonalon, megfelelő ellenlépéseket kell tenni, s hozzá kell azt is fűzni, hogy ezeket a körülményeket a katonai védelmi terveknél is természetesen figyelembe kell vennie a szocialista világnak, hogy a nyugatnémetek mégis egy új erőtömörülést is létrehoztak, amelyen keresztül közelebb jutottak a legmodernebb katonai eszközökhöz, fegyverekhez.

80