Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963–1968) (Budapest, 2008)
2. Rész. Dokumentumok
elismeréséről és az Odera-Neisse határról ejtünk szót. így vázoltam egy sajtótájékoztatón ezt a dolgot, illetve így válaszoltam az erről elhangzott kérdésre. Persze, belső tanácskozáson mélyebben érintettük a kérdést. Külpolitikáról, Vietnamról, Közel-Keletről nem sok szót kellett váltani, - itt azonos álláspontunk van. Kicsit az állapítható meg, hogy a francia hivatalos szervek De Gaulle-tól Couve de Murville-ig pesszimistábbak a kérdést illetően, mint voltak. A németkérdésről behatóbb eszmecsere folyt. A kétoldalú kapcsolatokról: a barátsági szerződés gondolatát megemlítettük, s a visszhang sokkal élénkebb volt, mint hittük. Péter elvtárs tett először említést Couve de Murville-nél, egészen belementek a tárgyalásba, a sajtó is felkapta ezt a gondolatot, s tetszett. Lehet, hogy ha kicsit tovább vittük volna, még többet lehetett volna kihozni, de mi megijedtünk a váratlan, gyors sikertől. A közös nyilatkozatról annyit, hogy nekünk is, nekik is volt írott elképzelésük. Jelentős mértékben sikerült a szöveget változtatni, a miénk jelentősebb, pozitívabb, mint a lengyel-francia, vagy a cseh-francia volt. Egyébként ezt mindenki összehasonlította. A vegyesbizottság létrehozását örömmel üdvözölték. Nem tudtunk ilyent létrehozni a rövid idő miatt, de májusig megtartja a bizottság első ülését. Igen komolyan veszik ennek a munkáját.269 A Közös Piacról beható tárgyalás folyt, a GATT-tal kapcsolatban azt mondtuk, hogy megfigyelők vagyunk, továbbra is figyelünk, s kérjük, ha be akarunk lépni, támogassák ezt a szándékunkat, illetve felvételünket. Ők is megismételték, hogy ez sokkal pozitívabb szerepet tölthetne be mint most és majd támogatnak minket. Az IMF, Világbank kérdésében azt hittük, ők kezdeményeznek, de a helyzet közben alaposan megváltozott a pénzügyi helyzettel kapcsolatban, így ők szóba sem hozták, sőt a sajtótájékoztatón sem kérdezték. A beszélgetések egyik központi kérdése külkereskedelmi forgalmunk volt. Mi élesen szóvá tettük a Közös Piac mellett, hogy háromszor akkora a liberalizáció a BENELUX országokban, mint Franciaországban. Azután bizonyítottuk ezt a tárgyalásoknál, s ezzel védekező álláspontba szorítottuk őket. ígéretet vettünk ki anélkül, hogy most konkrétan tettünk volna valamit. Ugyancsak szóvá tettük a beviteli kontingensek emelését. Erre is tettek félig-meddig kötelező ígéretet. Ezt is sikerült részletesebben megvitatni, elsősorban a miniszterhelyettesek szintjén. Szóba került a beruházás és a két ország ipari kooperációja. Erről főleg a Gyáriparosok Szövetsége ebédjén és a különféle gyárlátogatásoknál esett szó, s a miniszterhelyettesek partnereikkel vitatták ezt a kérdést. Megfelelő visszhangja van ennek, 269 A francia-magyar vegyes bizottság 1968. május 3-10. között ülésezett Budapesten. 430
