Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963–1968) (Budapest, 2008)
Előszó
a bilaterális politikai-diplomácia kapcsolatok szintjét jelenti.6 A források kiválasztásakor szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a magyar-francia kapcsolatoknak is megvolt a sajátossága, amelynek figyelembevétele elengedhetetlenül szükséges, de számba kell venni azt is, hogy a terjedelmi korlátok rákényszerítik a forrásközlőt arra, hogy egy jól körbehatárolt „vezérfonal”, vagyis tematika mentén haladjon. A válogatás során figyelembe kellett venni azt is, hogy az európai nagyhatalomnak számító Franciaország számára egy kicsi és periferikus jelentőségű országgal való kapcsolatépítés beleilleszkedett az ország általános kelet-európai nyitási politikájába, és a többi, hagyományos francia partnerhez képest csak harmadlagos jelentőségűnek számított, ami egyébként a források korlátozott mennyiségében is (legalábbis a francia-román, francia-lengyel vagy a francia-szovjet kapcsolatokhoz viszonyítva) megfigyelhető. A forrásközlésünkben található francia dokumentumok mindegyike a francia Külügyminisztérium levéltárából származik (kivéve a 67. számú dokumentumot), és a kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy a tudományos kutatás számára elsődlegesen a minősítést nem tartalmazó nyílt iratok tanulmányozását teszik lehetővé. A közölt francia forrásokon fel vannak tüntetve azok, amelyek titkos vagy bizalmas minősítést kaptak, de utalni kell arra, hogy francia részről sokkal kevésbé alkalmazták az iratok titkosításának gyakorlatát.7 Az általunk közölt francia források elsősorban tárgyalási jegyzőkönyvek, jelentések, feljegyzések és táviratok. Jellegzetesek a Quai d’Orsay által a külföldi missziók részére szétküldött ún. körtáviratok (circulaire), amelyek kitűnő forrásul szolgálnak a kutatók számára; ugyanis rövid, lényegre törő összefoglalóját adják a külföldi vezetőkkel folytatott tárgyalásoknak. A külföldi missziók részére tájékoztatásul küldték ki, így számunkra a francia szemszög könnyebb megértését is szolgálják. A forráskiadvány tartalmaz másodközlést is az ún. DDF-so- rozatból. A francia külügyi levéltár párizsi központjában őrzik a központi igazgatás dokumentumait, míg Nantes-ban találhatók a követségek, nagykövet6 A bilaterális kapcsolatok legmagasabb szintjén a politikai kapcsolatok szereplői mellett elemezhető a gazdasági és a kulturális kapcsolatok szintje. A bilaterális kapcsolatok második elemzési területét a nem kormányzati tényezők, a harmadikat pedig az individuum jelenti. Lásd Renouvin-Duroselle, 1991, 1-3. o. 7 A kutató számára lehetőség van arra, hogy külön engedéllyel zárt iratokat is tanulmányozzon. Ennek köszönhetően kutathattam 2007-ben az 1976-1990-es évek francia-magyar kapcsolataira vonatkozó dokumentumokat is, ami lehetővé tette számomra azt, hogy a hatvanas évek kétoldalú kapcsolatait szélesebb kronológiai rendbe helyezzem el. Utalni kell arra, hogy Franciaországban készülőben van az új levéltári törvény, amely feltételezhetően könnyebbé teszi a levéltári kutatásokat. 21
