Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
a Budapestre akkreditált más nemzetiségű kollégáinak is a legjobb meggyőződése ellenére történik. A követ megjegyezte, úgy látja, hogy ő is és én is nehéz helyzetben vagyunk. Igaz ugyan, hogy a „forradalom illetve maga szerint ellenforradalom” kérdésében véleményünk eltér, de a két ország közötti kapcsolatok normalizálódására való törekvésünk közös. A jelenlegi helyzetben azonban javaslatait nem fogadja el a francia kormány. A közvetlen hangra magam is hasonlóképpen válaszoltam és javasoltam a követnek, indítványozza kormányánál, hogy a két ország közötti kapcsolatok megítélésénél a reális helyzetet vegyék figyelembe, vegyék tekintetbe, hogy Magyarországon egy törvényes kormány jól irányítja az ország ügyeit és tartsák tiszteletben az államhatalmi szerveket, közöttük az Elnöki Tanácsot, mely mellé a külföldi követek akkreditálva vannak. A követ itt közbevágott: „de nem Gromov mellé” és még néhány szót mondott a szovjet csapatok jelenlétéről. Megjegyeztem, hogy ez a megállapítása egyáltalán nem azt tükrözi, hogy a helyzetet reálisan értékelné. A nemzetközi viszonyokat a viszonosságra lehet építeni és nem teheti függővé a kapcsolatok normalizálódását attól, hogy a magyar konnány egy nemzetközi egyezményből kilépjen, mint hogy mi sem állíthatunk és nem is állítunk olyan feltételt kapcsolataink fejlesztése elé mint pld. Franciaország kilépése a NATO-ból. Emlékeztettem, hogy szovjet részről már javasolták az idegen csapatok kölcsönös visszavonását, ezt csakis kölcsönösen lehet megoldani és semmilyen nyomással nem tudják elérni, hogy egyoldalú lépés történjék. Minthogy mi reálpolitikusok vagyunk, mi nem is szabunk ilyen feltételeket. Alapelvünk az, hogy bel- ügyeinkbe ne avatkozzanak, ebből az alapelvből nem engedünk. Minden egyéb javaslatot, amely a kapcsolatok normalizálódására irányul meg fogunk vizsgálni és a lehetőségek szerint meg is fogjuk valósítani. A követ még egyszer hangoztatta, hogy Van herceg be nem engedése nagyon megnehezíti a kapcsolatok normalizálódását, mire közöltem, hogy szívesen látjuk őt, ha nem az ENSZ törvénytelen határozata alapján utazik hozzánk. A látogatás 45 percig tartott. Budapest, 1957. október 15. [C.vjatorday MOL-XlX-J-l-j-Franciaország-4/a-001491/9/1957. 3. dob. KÜM és a francia követség kapcsolata. Jean Paul-Boncour követ látogatása. 82-84. o. 276 276 A konzuli ügyekre, illetve a személyi kérdésekre vonatkozó részt nem közöljük. 83
