Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

Ezekkel kapcsolatban megjegyeztem, hogy ami az igazoltatásokat illeti, az általános biztonsági intézkedés volt, amelyet nemcsak a követségek környékén, de másutt is alkalmaztak. Ha a francia követség oszt ajándékokat, akkor nem minden esetben van az biztosítva, hogy a legjobban rászorulók kapják meg és éppen azok részéről bizonyos méltatlanság érzése merülhet fel, ezért van az a nemzetközi megállapodás, amelynek értelmében a Vöröskereszt oszt egyedül ajándékcsomagokat Magyarországon. Ebben a kérdésben az emberiesség és méltányosság szempontjai vezéreltek bennünket, ami könnyen érthető. Az kétségtelen, hogy mi politikai beállítottságunknál fogva rokonszenvvel viseltetünk minden nép szabadságmozgalma iránt, de furcsának tartom a rádióadással kapcsolatos észrevételeit, hiszen amennyire én ismerem a francia rádió adásait, abban a jelenlegi magyar kormány iránt barátságos hangot már régóta nem hallottunk, annál több tendenciózus és alaptalan vádat. Véleményem szerint azonban ezekben a problémákban kölcsönös megállapodásra lehetne jutni. A magunk részéről megemlíthetjük a francia kormány ellenséges magatartásának megnyilvánulását abban, hogy pl. nemzeti ünnepünk rendezvényein nem képviseltette magát és bár diplomáciai kapcsolat van a két ország között, a magyar államférfiakkal és a kormánnyal való kapcsolat mégsem tekinthető normálisnak. Részünkről megvan a közeledési készség, de nem talál viszonzásra.

A követ azt válaszolta, hogy a diplomáciai képviselet fenntartása Budapesten a magyar kormány 50%-os elismerését jelenti, de ha a Kádár kormánnyal közvetlenebb kapcsolatot létesítenek, akkor a jelen helyzetben támogatják a magyar kormányt és csalódást okoznak az elégedetlen magyar tömegeknek, melyek szilárdabb politikát követelnek Kádárékkal szemben.

Csodálkozásomat fejeztem ki a követ álláspontjával kapcsolatban, mert tudtommal ilyesmi a diplomáciai életben nem szokásos, illetve az ilyen érvekkel alátámasztott magatartást a belügyeinkbe való beavatkozásnak kell tekintenünk. Ez ellen a legerélyesebben tiltakoznunk kell.

A követ védekezésképen élénken hangsúlyozta, hogy ő továbbra is a kapcsolatok javítására törekszik, megértő a magyar kormány helyzetével kapcsolatban, hogy a kormány szükség helyzetben van és kénytelen a jelenlegi módszereket alkalmazni. Ő maga a Külügyminiszterrel is szeretett volna közelebbi nexusba kerülni, korábban tett javaslatot, hogy egy vacsorán vendégül látja őt, de akkor azt a választ kapta, hogy Jelenleg az idő nem alkalmas erre”. Várja, hogy mikor lesz megfelelő az időpont.

Megjegyeztem, hogy a miniszter nevében ugyan nem beszélhetek, de véleményem szerint a követ által elmondottakból is nyilvánvaló, hogy az időpont akkor lesz megfelelő, amikor francia részről is megfelelő magatartást tapasztalunk a magyar kormány iránt.

A követ elmondotta, hogy Gromov szovjet nagykövet felvetette neki mikor ezekről a problémákról volt szó, hogy miért nem megy Kádár Jánoshoz

78