Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

az 1945 utáni francia -jugoszláv viszony alakulásáról. A francia diplomácia a két ország kapcsolatát a két világháború között kitűnőnek minősítette, és Párizsban hangsúlyozták, hogy az 1948-as jugoszláv-szovjet szakítás után éppen Franciaország volt az első nyugati állam, amely Jugoszlávia segítségére sietett. A francia segítség pénzügyi, kereskedelmi és katonai vonalon egyaránt megmutatkozott, és segítségére volt Tito elnöknek abban, hogy országa függetlenségét megtarthassa. A két ország viszonya ugyanakkor az ötvenes évek közepétől romlani kezdett, amelynek oka a franciák értékelése szerint a jugoszlávok algériai politikájában volt megtalálható. A GPRA elismerése108 ezt a helyzetet tovább rontotta, és még a belgrádi francia nagyköveti poszt is rövid ideig betöltetlenül maradt, mivel francia hatóságok (1962. február 7.) megkérték a jugoszláv nagykövetet, hogy hagyja el az országot.109 Az Eviani-szerződés megkötése tette ismét lehetővé azt, hogy a két ország közeledjen egymáshoz, a franciák ennek bizonyítása érdekében küldték az új nagykövetüket (Jean Binoche) Belgrádba, akit Tito megkülönböztetett figyelemmel és udvariassággal fogadott. A nagykövet úgy értékelte, hogy a jugoszláv elnök egyértelműen szeretné túltenni magát a konfliktusokon, és a politikai feszültség ellenére a gazdasági és a kulturális kapcsolatok - Romániához hasonlóan - továbbra is élénkek maradtak.110

A francia diplomácia számára a Balkánon az igazi fehér foltot Bulgária jelentette, amely egy olyan ortodox sztálinista országként jelent meg, és ahol a belpolitika elsődleges fontosságúnak számított. Bulgária gyenge gazdasági teljesítményű, szegény ország volt, amely hivatalos szinten teljesen leépítette a francia kapcsolatát, de a vezetők a magán-megnyilatkozásaikban továbbra is udvariasak maradtak, vagyis a többi szocialista ország esetéhez hasonlóan kettősség alakult ki a hivatalos és a személyes megnyilatkozásokban. De Gaulle ugyanakkor az elsők között fogadta (1959. február 9.) a bolgár követet is, aki a kapcsolatok (gazdasági és kulturális) fejlesztésének szükségességéről beszélt. Mindez elsősorban a francia kultúra iránti hagyományosan erős bolgár elkötelezettséggel magyarázható. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődésnek indultak, de a francia-bolgár viszony első komoly változását - Magyarországhoz és Romániához hasonlóan - a nagyköveti kapcsolatfelvétel jelentette.

108 1 961. szeptember 1-6. között Belgrádban megtartott el nem kötelezett államok konferenciáján Jugoszlávia, Kambodzsa, Afganisztán és Ghana „de jure” elismerte az ideiglenes algériai kormányt. Ezzel a döntéssel a jugoszlávok teljes mértékben megsértették a kérdést belügyként kezelő francia diplomáciát. DDF 1962. I. N° 32. (Párizs, 1962. január 31.), 75-78.0.

109 DDF 1962. II. N° 48. (Párizs, 1962. augusztus 14.), 136. o.

110 Uo. N° 63. (Párizs, 1962. augusztus 30.), 160-163. o.

44