Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai
együttműködés kiszélesítéséről is szól.71 Gajewski nagykövet azonban az Odera-Neisse határ elismerését szabta feltételül, és lényegében megzsarolta a francia elnököt azzal, hogy az FLN-t elismerik, ha a franciák nem ismerik el az Odera-Neisse határt. De Gaulle erre kijelentette, hogy a legjobb dolog, amit a lengyel kormány tehet, az az, hogy a Colombey-i deklaráció alapján hivatalosan érdeklődik a francia kormánynál a határkérdésről, és az FLN elismerésével kapcsolatban felvetett lengyel kijelentésre a két ország diplomáciai kapcsolatainak azonnali megszakítását jósolta meg.72 A németkérdés és az algériai háború lengyel részről történt összekapcsolása miatt a francia-lengyel kapcsolatok fokozatosan kezdtek leépülni, amely alól az egyetlen kivételt továbbra is a kulturális kapcsolatok jelentették, és ezen a területen maradt meg a legnagyobb mozgástér a franciák számára. 1959. május 15-én Burin des Roziers konzultációt folytatott Rapacki lengyel külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi kérdésekről. A kulturális kapcsolatokat mindketten jónak minősítették, de a fő konfliktusforrásnak számító németkérdésben továbbra sem tudtak közös nevezőre jutni. Rapacki egyértelművé tette, hogy Nyugat-Németország megerősödése és a német újrafegyverkezés kérdése a lengyelek szemében politikai kérdésnek számít, és bizalmatlanságának adott hangot Adenauer politikájával kapcsolatban. Ugyanakkor a diplomáciai kiskaput meghagyta azzal, amikor egyértelműen utalt arra, hogy a kelet-nyugati konfliktusok elmúltával a felmerült konkrét kérdéseket meg lehetne vitatni.73 Rapacki lényegében ugyanezt ismételte meg 1960. február 18-án a francia nagykövetnek, és amikor az a német keleti határokkal kapcsolatos lengyel álláspontot kritizálta, a lengyel külügyminiszter határozott választ adott: „Önök ellenőrizzék a maguk németéit, mondta nekem, míg mi a magunkét fogjuk ellenőrizni.”74 A német-francia közeledés volt fő tárgya Gajewski és De Gaulle megbeszélésének is. De Gaulle eredménytelenül próbálta meggyőzni a lengyel nagykövetet arról, hogy a német veszély már nem akkora jelentőségű, mint ahogy azt Kelet-Európábán feltételezték. De Gaulle kifejtette, hogy az európai együttműködés kibontakozásának köszönhetően az ideológiai korlátok mellékes jelentőségűek lesznek, amelynek elérése érdekében a két ország közötti konkrét együttműködés kibontakoztatását javasolta.75 A szemmel láthatóan nehezen alakuló politikai kapcsolatok mellett a franciák természetesen keresték a gazdasági kapcsolatok kibontakoztatásának a lehetőségeit is, és a varsói francia nagykövetség megvizsgálta, hogy 71 Fejérdy-Garadnai, 2004. 208-231., ill. DDF 1958 II. N° 155. Communiqué, 345. o. 72 DDF 1958 II. N° 228. (Párizs, 1958. október 7.). 479-^80. o. 73 DDF 1959 I. N° 22. (Varsó, 1959. január 13.), 48-^9. o. 74 DDF 1960 I. N° 82. (Varsó, 1960. február 20.), 199. o. 75 DDF 1960 II. N° 249. (Párizs, 1960. december 1.), 686-687. o. 37
