Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
a figyelmet arra is, hogy az itt járt újságíró-delegáció itt tartózkodása nem mindig volt megfelelően kihasználva. Kulturális téren igen sok lehetőségünk lesz, ha ezeket jól használjuk ki. A legközelebbi hónapokban magyar-francia kulturális tárgyalásokra kerül sor. A franciák számára is érdekesnek látszik a kulturális terület és megpróbálnak behatolni. Meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket, - óvintézkedéseket, - de nem úgy kell védekeznünk, hogy leszűkítjük ezeket a kapcsolatokat. Ellenkezőleg: keresnünk kell a bővítést annál is inkább, mert véleményem szerint különösen nekünk Páris felé, Franciaország felé még igen sok lehetőségünk van a bővítésre. Több mint egy éve kínlódunk Franciaországban egy francia-magyar baráti parlamenti csoportnak a megalakításával. Az itt járt képviselők sok oknál fogva húzódoztak ettől a dologtól, illetve megpróbálták elodázni. A francia parlament pozitívan foglalt állást és két héttel ezelőtt a parlament elnöksége egyhangúlag megszavazta a parlamenti csopoií megalakítását. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert bizonyos mértékig visszatükrözi azt a hangulatváltozást, amely Magyarországgal kapcsolatban végbemegy még a legmagasabb körökben is. Az emigráció Franciaországban nagy, s a velük való foglalkozás rendkívül komplikált. Már most felhívom a Világszövetség figyelmét arra, hogy ahogyan foglalkoznak a franciaországi emigrációnak a kérdésével, amilyen utasításokat és leveleket küldenek ki Franciaországba, abból csak azt a következtetést lehet levonni, hogy nem értik egészen a kérdést. Az emigráció egy részében van bizonyos fejlődés. Fejlődésnek nevezném azt is, hogy mind több azoknak a száma, akik elfordulnak a reakciós, ellenforradalmi szervektől. A kádermunkához: Egyet tudnék érteni azzal, amit Péter elvtárs mondott, hogy három-négy évi külügyi szolgálat után fiatal kádereket hazahoznak és iskolába küldik őket. Ez a káder-továbbfejlesztésnek a módja. Azonban a kérdés előttünk minduntalan a káder-képzés, utánpótlásként vetődik fel. Még ma is egy félévig, háromnegyed-évig kell várnunk arra, hogy egy egyszerű adminisztrátort kapjunk. Tehát embereket már haza kellene küldeni, saját fejlődésük érdekében is, de hiányzik az utánpótlás. Véleményem szerint legalább a legfontosabb helyekre olyan embereket kellene kiküldeni, akik már egy kisebb helyen valami tapasztalatra szert tettek. Megoldást kellene találni, hogy fiatal kádereket, - adminisztrátorokat és politikai munkatársakat egyaránt - egy iskolában /hathónapos, kilenchóna- pos, vagy egy éves iskolán/ kiképezzék külföldi kiküldetésre. [...r ' 392 XXX 392 Ua. 303
