Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

jelentkező ellentétekre, a mögöttük húzódó gazdasági okokra. Igyekezzünk vizsgálni az integráció alakulásának hatását, a szocialista táborra és a nemzetközi munkásmozgalomra.

Medvegy Pál elvtárs tartotta a vitaindító beszámolót, kihangsúlyozva, hogy az európai integráció nem csupán francia probléma, azonban a francia álláspont és az ezzel kapcsolatos vita elemzése során ismerhetők meg leginkább a nyugati államok közötti ellentétek.

A beszámoló első részében ismertette a Fouchet-bizottság javaslatát Európa politikai egyesítéséről /ami lényegében megegyezik a francia elképzeléssel/ és a Közös Piac tagországainak, valamint az USA politikai vezető köreinek reagálását.

Ezután részletesen foglalkozott De Gaulle külpolitikai elgondolásaival:

De Gaulle arra hivatkozva, hogy az USA eredetileg magára hagyja Európát a kommunizmus előretörésével szemben, szorgalmazza Nyugat-Európa egyesítését, azt állítva, hogy Európa egyesített erejével képes önmagát megvédeni. Azt állítja, hogy az „erők egyensúlya” is akkor áll fenn, ha a Szovjetunió és az USA mellett létezik egy „harmadik erő” is. De Gaulle az európai egységet Franciaország, illetve a saját vezetése alatt óhajtja létrehozni, így kívánván megerősíteni meggyengült nagyhatalmi pozícióját. Tervei megvalósítását az „államok Európája” megalakításában látja elérhetőnek.

De Gaulle elképzelése heves ellenzésre talált Franciaország partnerei között. A kis nemzetek attól félnek, hogy ily módon De Gaulle nagyhatalmi törekvései áldozatául esnek. Az „államok Európája” helyett az integráns Európa létrehozását szorgalmazzák, nemzetek feletti intézmények kialakításával. Az USA sem ért egyet De Gaulle elképzeléseivel, miután az ily módon létrehozott „harmadik erő” kevésbé függne tőle, mint egy a NATO-hoz szorosabbra fűzött integráns Európa. Éppen azért támogatja Anglia belépését a Közös Piacba és ezen keresztül az európai politikai unióba, hogy ezzel megváltoztassa az erőviszonyokat De Gaulle kárára.

Azt vizsgálva, hogy kik támogathatják a De Gaulle-i elképzelést, Med- vegy elvtárs azt a megállapítást tette, hogy ezek elsősorban a nukleáris kísérletek folytatásában érdekelt francia tőkéscsoportok. E körök támogatták az algériai háború befejezését is, hogy az ily módon felszabaduló összegeket az önálló atomerő fejlesztésére lehessen fordítani. Céljuk az, hogy az önálló európai atomütőerőt is francia alapokra építhessék fel. Ehhez viszont meg kell szerezni Európa politikai vezetését. Egy - az USA-tól jobban függő integráns Európa létrejötte esetén ettől a lehetőségtől elesnének.

De Gaulle-t támogatják azok a francia tőkés körök is, akiket hátrányosan érint az NSZK gazdasági előretörése. Amennyiben Franciaország megszerezné Európában a politikai és katonai vezetést, ezt felhasználhatná az NSZK gazdasági visszaszorítására.

289