Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a legutóbbi De Gaulle-i sajtókonferencia Franciaország európai külpolitikai törekvéseinek eddigi egyik legnyíltabb összefoglalása volt.

De Gaulle európai politikáját taktikai szemszögből hatalomra jutása óta két jól elválasztható szakaszra lehet osztani. Időben ugyan nehéz különbséget tenni a két rész között, de ennek ellenére világos ez a kettősség. Az első szakaszban De Gaulle az európai vezető szerepet Algéria függőségének nagyfokú megtartásával, európai szövetségesek, elsősorban Nyugat Németország jelentős gazdasági-pénzügyi segítségevei tervezte megszerezni.

A tábornok arra számított, hogy ezen gazdasági pénzügyi segítséggel egyidőben kedvező feltételekkel tudja kicsikarni az algériai békét s ezzel megteremteni a „force de frappe” létrehozásához szükséges gazdasági alapokat, a konjukturális gazdasági helyzetet kihasználva vitathatatlanul Nyugat-Európa kontinentális részének vezető gazdasági-katonai ereje lesz.

Ebben a taktikai elképzelésbe illett bele a Párizs-Bonn tengely megerősítése. Az időben igen gyakori De Gaulle-Adenauer találkozókon az integrációs állásponthoz való közeledéssel folyó kacérkodás a német bizalmatlanság elaltatására irányult. Az államfői találkozókon kívül gyakran került sor szakdelegációk cseréjére, amelyek során a francia fél minduntalan német tőkebefektetéseket sürgetett a „force de trappé” megteremtéséhez szükséges infrastrukturális létesítményekhez.

Megbízható hírek szerint a német fél kezdetben hajlandónak is mutatkozott erre, de miután bizonyossá vált, hogy De Gaulle-nak ellentétel gyanánt semmiképp sincs szándékában az ily módon létrehozott „force de frappe” monopóliumról lemondani, ebből a támogatásból semmi nem lett. /Azon hírek, miszerint Franciaország eltűri az Észak-Afrikába irányuló német tőkekivitelt, nem zárják ki a fentieket, ez a francia engedmény az ellentétele annak a nyugat-német gazdasági és pénzügyi segítségnek, amit De Gaulle más területen kénytelen igénybe venni./

Ezt követően De Gaulle az USA-hoz próbált közeledni. NATO politikája nacionalista irányzatának enyhítése ellenében atomtitkokat remélt az új elnöktől, amivel jelentős mértékben csökkenthétté volna a „force de frappe” létrehozásának költségeit, megrövidíthette volna annak idejét.

Miután az a törekvés is kudarcot vallott, nem maradt más hátra, mint az alkalmazott taktika gyökeres revíziója. A tábornoknak be kellett látnia, hogy:- az „atomütőerő „létrehozására irányuló törekvése során nagymértékben elszigetelődött, ebben jelentős külső segítségre nem számíthat.- Ebben a helyzetben az algériai kérdés függetlenségen alapuló megoldására való törekvés tarthatatlan, mert veszélyesen sok időt és energiát igényel s ez nincs arányban a várható eredménnyel.

286