Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

Ez megnyilvánul a francia külügyminisztérium, valamint a hivatalos szerveknek párisi követségünk irányában tanúsított hidegen udvarias, gyakran barátságtalan viselkedésében. Franciaországnak a nemzetközi szervezetekben velünk szemben történő állásfoglalásaiban, a francia sajtó ellenünk használt élesen támadó hangjában, abban a támogatásban, amelyet a francia hivatalos szervek jóváhagyásával befolyásos politikai körök a magyar disszidenseknek nyújtanak ellenünk folytatott aknamunkájukhoz, vízumelutasításokban és a budapesti francia követség, illetve a francia intézet [sic!] magyarországi tevékenységének jellegében.

Célkitűzéseink

1. Politikai téren:

Franciaországgal normális viszony kialakítására kell törekednünk, felszámolva a „magyar kérdés” ürügyén velünk szemben alkalmazott diszkriminációt. Továbbra is erélyesen vissza kell utasítanunk a bennünket érő támadásokat és leleplezni azoknak szerzőit.

Szélesíteni kell kapcsolatainkat a Külügyminisztérium és más hivatalos szervek apparátusaival, befolyásos politikusokkal, képviselőkkel, szenátorokkal ú.n. „baloldali” gaulle-istákkal, PSU vezetőkkel és jelentős polgári lapok befolyásos újságíróival.

A diplomáciai kapcsolatok területén törekednünk kell a reciprocitás betartására, az arányok figyelembe vételével.

A jobb viszony kialakítása érdekében használjuk fel a gazdasági és kulturális területen egyes francia gazdasági csoportok, valamint kulturális személyek részéről irántunk megnyilvánuló érdeklődést.

Amint erre megfelelő légkör kialakul, hívjunk meg a legfontosabb politikai pártok képviselőiből álló parlamenti delegációt magyarországi látogatásra.

Fokoznunk kell francia tömeg- és társadalmi szervezetek képviselőinek Magyarországra történő meghívását a magyar partnerszervek által. A követség tegyen javaslatokat ezen a területen.

Tovább szorgalmazzuk a már megindult magyar és francia városok ik- resítési mozgalmát, a városok tanácsai közötti delegáció-cseréket. Ennek megkönnyítésére helyes lenne belépnünk az Ikervárosok Világszövetségébe, amely Párisban székel.

Meg kell teremtenünk és politikailag gyümölcsözővé tennünk a kapcsolatot az új független afrikai államok Franciaországban akkreditált képviselőivel.

Ki kell használnunk egyrészt azokat az ellentéteket, amelyek a NATO és a „Kis-Európa” kérdéseiben Franciaország és nyugati szövetségesei kö234