Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
De Gaulle tábornok politikai koncepciói közé tartozik még Franciaország atom nagyhatalommá tétele. Az első és a második kísérleti atomrobbantás azt célozza, hogy Franciaország is belépjen atom clubba s kierőszakolja, hogy őt is meghallgassák a világ ügyeinek megtárgyalásakor. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy nem csak a Szovjetunió helyteleníti az emberiség egészségére ártalmas kísérleti robbantásokat, hanem Amerika és Anglia is. Ilyen politikussal ül le tárgyalni Hruscsov elvtárs. Megbeszélésüktől nehéz azt remélni, hogy francia-szovjet megegyezés születik akár a berlini kérdésben, akár a leszerelés terén, akár a kísérleti robbantások eltiltása dolgába Ha tulajdonképpen vett ellentét nincs is, ha a francia és a szovjet érdekek nem is ütköznek össze valójában, Berlin, a leszerelés és a kísérleti robbantások ügye jelenleg még nem nyújt teret a szó igazi értelmében vett megjegyzésre. De Hruscsov elvtárs nagysikerű franciaországi körútja, amely felébresztette a franciákban a régóta meglévő orosz-barátságot, csökkentette a szovjet-ellenes rágalmak hatását, sőt népszerűvé tette a Szovjetuniót, megismertette a szovjet politikával, a Szovjetunió szociális, gazdasági és tudományos vívmányaival a franciák száz- és százezreit, mondom a Hruscsov-körút máris kedvező légkört teremtett a francia-szovjet kapcsolatok fejlesztésére. Küszöbön áll a pénzügyi megállapodás, a kulturális kapcsolatokra vonatkozó megegyezés, a nem katonai jellegű atomkutatási információk cseréjéről szóló megállapodás megkötése. A Hruscsov-de Gaulle találkozóról kiadandó közös közlemény pedig egészen bizonyosan le fogja szögezni a két ország közös törekvését a béke megóvására, a nemzetközi enyhülés fokozására. Nem csak üres szólamok ezek, bármennyire is elcsépelteknek hangzanak. Gondoljuk el, nem kis dolog, hogy a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke több mint tíznapos hivatalos látogatásra érkezett Franciaországba, annak a külügyminisztériumnak a királyi lakosztályait nyitották meg számára, ahol még néhány évtizede vagy néhány éve szovjetellenes intervenciókról tárgyaltak. Az Elysée-palota ormán sem lengett még soha szovjet zászló és a NATO székháza előtt sem hajtatott még el gépkocsin soha szovjet miniszterelnök... Mindez az enyhülés, a máris meglévő enyhülés mindmegannyi jele. A Hruscsov látogatás után ezek a jelek minden bizonnyal csak sokasodni fognak. Amint a Hruscsov-de Gaulle találkozótól, éppúgy a két hónap múlva lezajló csúcsértekezlettől sem várhatjuk az összes függőben levő nemzetközi problémák rendezését. De alapos és jogos a reményünk, hogy a Szovjetunió által kezdeményezett új diplomáciai stílus révén létrejövő konferenciák és találkozók mind egy-egy lépéssel előbbre viszik az enyhülés, a leszerelés, a béke ügyét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a Szovjetunió következetes békepolitikájának, ugyanakkor pedig a Szovjetunió tényleges erejének hatalmának köszönhetjük. 229
