Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
Előszó
A második részben háromféleképpen csoportosítottuk a forrásokat. Az első csoportosítás az 1957-1959-es évek történetével foglalkozik. A második az 1960-1961-es éveket mutatja be, miközben az 1962-es esztendő szinte önálló szakaszt jelent. A dokumentumok nagy száma is mutatja, hogy a nemzetközi helyzet változásainak köszönhetően a korábbi évekhez képest 1962-ben mozgásba lendültek még a kétoldalú politikai-diplomáciai kapcsolatok is. Látjuk, hogy ezeket a szakaszokat szinte teljes mértékben kijelölik a nemzetközi kapcsolatok változásai, a berlini és a kubai válság, illetve az algériai háború eseményei. Ezek egyértelműen befolyásolták a franciák politikáját az akkor még Párizsban homogénnak tartott Kelet-Kö- zép-Európa irányába. A kötet használatát jegyzetapparátus segíti, a végén található Jegyzetek című rész tartalmazza a rövidítések jegyzékét, a névmutatót, a korszakkal és témával foglalkozó, illetve a kötethez felhasznált szakirodalom bibliográfiáját, valamint a forrásokban szereplő legfontosabb személyek rövid életrajzát. A legnehezebb feladatnak ez utóbbi összeállítása bizonyult, mivel Magyarországon nem készül olyan külügyi almanach, amit Franciaországban évröl-évre kiadnak. A legfontosabb szereplők életrajzának összeállításában a fellelhető francia és magyar nyelvű szakirodalom mellett az internet, az eredeti levéltári források és az életútinterjúk is felhasználásra kerültek, de sajnos hangsúlyozni szükséges, hogy nem minden személynek sikerült ösz- szeállítani a teljes szakmai életútját. A francia források feltárását a francia Külügyminisztérium kutatói ösztöndíjának, illetve a magyar az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kle- belsberg Kunó ösztöndíjainak köszönhetően végezhettem el Párizsban és Nantes-ban, míg a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösztöndíja a szakmai motivációt és a szükséges anyagi hátteret biztosította ahhoz, hogy ezen kiadvány az olvasóközönség elé kerüljön. * * * A munka elkészítéséhez segítséget nyújtottak a kollégáim. Jakos Péterné, aki a gépelési munkákat végezte, míg Kiss András, Simon István és Soós Viktor Attila levéltárosok a folyamatos kutatás lehetőségét teremtették meg és tanácsaikkal segítették a munkámat. Francia részről Isabelle Richefort főosztályvezető asszonynak, és nem utolsó sorban atyai barátomnak Thomas Schreibernek tartozom köszönettel. Végül, de nem utoljára továbbra is hálával tartozom feleségemnek, Orsolyának, aki megteremtette számomra azt a biztonságot és meleg családi hátteret, amely nélkül ez a munka nem születhetett volna meg. 19
