Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

három héttel, mielőtt elutaztam, kapott a külkereskedelmi kirendeltségünk egy utasítást, hogy próbáljon meg a francia gazdasági körökben elhelyezni egy félmillió dolláros guineai követelésünket. Pont a franciáknál. Nem mintha azok nem kapnának rajta, nyilván kapnának rajta, de felvetődött bennünk, hol van itt a mi külpolitikánk? Külügyminisztériumunk és Külkereskedelmi Minisztériumunk eléggé szoros kapcsolatban van ahhoz, hogy észrevegyék, hogy nem egy félmillió dolláros bagateli ügyről, hanem politikáról van szó és már az sem nagyon szerencsés, hogy felfedjük a franciák előtt, hogy ennyi és ennyi követelésünk van, másrészt pedig, hogy nálunk az olyan szerepet játszik, hogy a francia gazdasági körökbe próbáljuk ezt realizálni.

Hruscsov elvtárs látogatásával kapcsolatban megemlíteném azt, hogy a látogatás jelentőségét illetően egységes a francia közvélemény. Szinte ellenzéki hang nélkül, a sajtó, a közvélemény magáévá teszi azt, hogy Francia- országnak szüksége van Hruscsov látogatására. Van azonban elég komoly ellentét abban, hogy a látogatás meddig tartson és a Figaro például bizonyos külügyminisztériumi körök sugalmazására két cikket is megeresztett azzal, hogy a látogatásra, tárgyalásra szükség van, de turisztikára nincs. Nincs szükség arra, hogy Hruscsov mintegy két héten keresztül utazgasson Franciaországban. A lap többek között felveti, hogy Amerikában utazgathatott, ott a kommunista párt jelentéktelen, de mi lesz itt, ha a francia tömegeket a kommunisták mozgósítani fogják. Hruscsov azt fogja hinni, hogy Franciaországban elsősorban a szovjet külpolitikát támogatják, nem pedig de Gaulle-ét. Ebben még van egy kis zűrzavar, de gyakorlatban ez a probléma Hruscsov látogatásának a programján nem igen fog változtatni. Ismétlem, a kapcsolatok bizonyos mértékig Hruscsov látogatásának bélyegét hagyják magukon, óvatosabbak a francia külügyminisztériumban is az illetékesek, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy különösen a magyarokkal szemben ne használnának fel minden adott lehetőséget, még provokációkat is. Különben ami a szocialista országokkal való francia politikát illeti, még meg kívánom említeni, hogy Lengyelország párizsi követe ugyanazon fel volt háborodva, hogy de Gaulle őket is besorolta a Szovjetunió vazallusai közé, de még nagyobb volt a felháborodás a jugoszlávok részéről és a jugoszláv követségi emberek a rákövetkező napokon egyebet sem tettek, mint szaladgáltak jobbra-balra, hogy magyarázatot kérjenek. Választ de Gaulle-ék részéről nem kaptak. Tehát de Gaulle nem vonta vissza erre vonatkozó megállapítását.

Most a magyar-francia kapcsolatokról néhány szót. Ha a magyar és francia kapcsolatokról beszélünk, meg kell állapítani, hogy a kulturális és gazdasági kapcsolatok uralkodóak. A januárban beütemezett gazdasági kapcsolatoktól sokat várunk, bár kétségtelen, hogy bizonyos nehézségek fognak mutatkozni, elsősorban a magyar ipari cikkek exportjának növelése körül. Úgy látszik, hogy a jóakarat francia körökben is megvan, hogy itt volume198