Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
helyzetről. Ennek ismertetésére itt nincs idő, különben nagyon hálás téma, de kétségtelen, hogy a francia belpolitikára jellemzők ezek a viszonyok és a politikai botrányok, például a „bozooka ügy”345 a Kovács-féle gyilkosság, és így tovább. Ezeknek a kiteregetése tulajdonképpen folyik egyes baloldali és ma már szélsőjobboldali lapokban is, anélkül, hogy a legtöbb esetben a hatalmi szervek itt közbelépnének. A belpolitikai helyzettel kapcsolatban röviden szeretnék beszélni a francia párt helyzetéről és politikájáról. A francia párt a május 13-i megrázkódtatás után kétségtelenül magához tért és erejének jelentős részét, befolyását a tömegek között visszanyerte. Az is jellemző a francia belpolitikai életre, hogy más, valódi erővel rendelkező ellenzéki párt a francia párton kívül tulajdonképpen nincs. A szociáldemokraták kétkulacsos politikája magával hozta befolyásának a tömegek közötti csökkenését, de különben sem lehet őket a következetes ellenzék soraiba sorolni. A francia pártot azonban súlyosan érintette a május 13-i fordulat, többek között azért, mert anyagi erőforrásai alaposan megcsökkentek. A francia parlament és a szenátus kommunista tagjai, - az elvtársak tudják, - fizetésük jelentős részét a párt rendelkezésére bocsátották. Ezek az erőforrások elestek, s a párt lapjainak, különösen vidéki lapjainak egész sorát meg kellett szüntetni. Természetesen ez további következményekkel járt. Meg kell említenem azt, hogy bár a párt politikai tömegbefolyását és hitelét is a tömegek között nagymértékben visszaszerezte, mégis elkövetett egy-két olyan lényeges hibát, ami akadályozója annak, hogy a párt újabb tömegeket hódítson meg. A hibák közül csak egyet említek meg. Szeptember 16-án de Gaulle meghirdette Algéria önrendelkezési jogára vonatkozó elvét. A párt egy nappal később már állást foglalt és ez az állásfoglalás az volt, hogy manőverről van szó, egy szavát sem lehet elhinni ennek az embernek és nincs más célja, mint kiugratni a nyulat a bokorból és Algériát lefegyverezni. Ez volt 17-én. A rákövetkező napokban a különböző politikai csoportosulások, a baloldaliak is, de a későbbiek során az algériai ideiglenes kormány is olyan álláspontra helyezkedett, hogy de Gaulle beszédében sok a pozitív elem, maga az autodetermináció is pozitívnak tekinthető, fejlődést jelent, meg kell ragadni ezeket a pozitívumokat és rászorítani de Gaulle-t, hogy meg is valósítsa ezt. A párt egyedül állt az álláspontjával, és jó néhány hét kellett, amíg revideálta az álláspontját és önkritikusan nyúlva a kérdéshez, a Párt Központi Bizottsága leszögezte, hogy a politikai bizottság hibát követett el, hibás volt az értékelése, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy de Gaulle-nak az önrendelkezési jogról szóló beszédében meg kell találni a pozitívumokat és ezeket a pozitívumokat segíteni kell megvalósítani. Arra kell szorítani de Gaulle-t és kormányát, hogy ennek jegyében oldja meg az algériai kérdést. De ez a nyilvános önbírálat és a közben eltelt huzavona 345 Bazooka nevű rakétavetö fegyverről van szó. 195
