Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
tések jellegének megfelelő tömörséggel ismertet, csupán a jövőbe mutató következtetések terén érzünk még hiányosságokat. Helyes, hogy a jelentésben terjedelmesebb helyet kapott a Kommunista Párt problémáinak és helyzetének ismertetése. Közismert, hogy igen nehéz helyzetben volt a Párt, hisz bizonyos fokig előre tudott következtetni az események alakulására, ugyanakkor anyagi és egyéb körülményei miatt eszközei sokkal korlátozottabbak, mint a polgári pártoké. Éppen ezért a jelentés azon kitételét, hogy „a Párt népszerűtlen feladatot vállalt magára, amikor az eddigi parlamenti demokrácia megvédését tűzte zászlajára” igazságtalannak tartjuk. A Párt politikája elvben helyes volt, amikor a nemzetközi és a franciaországi helyzet elemzésén keresztül arra a megállapításra jutott, hogy a fasizálódás veszélyének növekedése pillanatában a legfontosabb feladat a már kivívott demokratikus vívmányok megvédése. Más kérdés, hogy helyesen választotta-e ki a harc formáit és eszközeit, hogy adott lehetőségeit jól használta-e fel. Az, hogy a pártot meglepte a népszavazás anyaországi eredménye, hogy az átlag francia ilyen mértékű ragaszkodását Algériához nem tudta előre felmérni, hogy lebecsülte De Gaulle felszabadítói nimbuszát, olyan látszatot kelthet, hogy a pártnak nem volt elég szoros a kapcsolata a tömegekkel, nem ismerte eléggé beállítottságát, gondolkodásmódját ezekben a kérdésekben, és így népszavazási programjával nem tudta elérni az erőviszonyai alapján remélt eredményeket sem. Ezek elgondolkoztató és vitatható tények, ezért hasznos lett volna, ha ilyen szempontból is vizsgálja és értékeli a párt helyzetét. A De Gaulle-t pajzsul választó körök jól számítottak. A felszabadító nimbuszával övezett De Gaulle ambíciói - Franciaország nemzetközi tekintélyének növelése, atombomba-club tagjává válni, stabilizálni a belső politikai és gazdasági helyzetet - olyan kérdések, amelyek kitűnően alkalmasak a nacionalizmusig hazafias érzelmű tömegek zsarolására, hisz-e „nemes” célok érdekében hozott „áldozatok” szép szólamaival bizonyos időre tompítani lehet a belpolitikai problémák élét. Véleményünk szerint ez a tényező legalább olyan mértékben fékezi a nagy politikai tömegmozgalmak és sztrájkok kibontakozását, mint a munkanélküliségtől való félelem. Mindezek olyan tényezők, amelyek összetalálkozása lehetővé teszik, hogy a német fasizmus által annyira megalázott francia nép ma minden reakció nélkül eléri, hogy Franciaország legyen az Adenaueri [sic!] revansista német érdekek legfőbb védelmezője s ez által a világbéke megőrzéséért és biztosításáért folyó harcban a kerékkötő szerepét töltse be. 328 328 A francia pártok vitájára, azok átalakulására és a belpolitikai helyzetre vonatkozó értékelést nem közöljük. 168
