Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

továbbra is vég nélkül elháríthatják a felelősséget magukról a valóban na­gyon súlyos nehézségekre utalva. A fentebb ismertetett átmeneti időszak után a követség munkája - szá­mos személyi változás ellenére - hamarosan a rendes kerékvágásba lendült. Április 4-e megünneplésének sikeres előkészítése és lebonyolítása már en­nek az új periódusnak a kezdetét jelezte. A nemzetközi helyzetben ekkorra már más kérdések kerültek előtérbe, ez a körülmény is a követség politikai, gazdasági, kulturális feladatainak normális mederben, nyugodtabb ütemben és több tervszerűséggel való intézését tette lehetővé. Ettől kezdődően a főfeladatot - a szokásos követségi munka biztosítása mellett - végig abban láttam, hogy most már széles fronton, jól felkészülve indítsuk meg és folytassuk az eszmei ellentámadást az ellenforradalom le­leplezésére. Közben ellenségeink is változtattak részben harcmodorukon: mivel már a polgári közönség jó része is szinte csömört kapott a hónapokon át ránk szórt rágalmaktól és gyalázkodástól, az ellenséges lapok első olda­lairól lekerültünk s csak időnként tűzték a „magyarkérdést” újra napirendre, másrészt a harc nagyobb hévvel húzódott át kulturális területre, változato­sabb, rugalmasabb taktikát igényelve. Összefoglalva a múlt évi munkát, ebben a nagy harcban követségünk és barátaink értek el eredményeket, de a lehetőségek kis töredékét sem merí­tettük ki, különösen figyelembe véve a Pártunk és Kormányunk által otthon minden téren elért eredmények nagyságát, fontosságát. Itt szeretném megállapítani, hogy a régi évek „minden szájbarágó” irányí­tási módjával szemben a követség jó irányban tapasztalt változást a Központ részéről. Úgy tapasztaltuk, vezetőink jobban megbíznak bennünk, több lehe­tőség nyílt a tőlünk kiinduló kezdeményezésre, sok kérdésnek a helyzet itte­ni konkrét ismeretében való elbírálására. Számos fontos ügyben való döntés előtt igényt tartottak a követség véleményének ismeretére is, ezt legtöbbször figyelembe is vették és észrevehető erőfeszítés történt otthoni és nemzetkö­zi helyzetről való gyakoribb tájékoztatásunkra. Ha az együttműködésnek ez az új stílusa közvetlen, azonnali eredményekben sajnos, a jövőre nézve ez az irány már ebből a szempontból is biztatóbbnak látszik. A fentebb ismertetett helyzetben magának a követségnek kellett úgy- ahogy elvégeznie a Sajtóiroda, Magyar Intézet és a szintén szünetelő Fran- ce-Hongrie munkáját, vagyis a tevékenység irányítása és ellenőrzése helyett a tájékoztatási és kulturális munkát gyakorlatilag bonyolítanunk. A munka- szervezési hibák és nehézségek mellett ez a fő oka a gazdasági és a jelentő munka gyengeségének. Sok kényes, nehéz feladatot kellett végrehajtanunk /a nyugat-európai követségek közt valószínűnek tartom, hogy Béccsel együtt messze a legtöbbet/- de az erről hazafelé adandó tájékoztatásra időből, erő­ből, gyakran technikai okokból /gépíró-hiány/ nem futotta. Mindezt a hiba feltárásának és nem mentésének szánom. 110

Next

/
Thumbnails
Contents