Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
továbbra is vég nélkül elháríthatják a felelősséget magukról a valóban nagyon súlyos nehézségekre utalva. A fentebb ismertetett átmeneti időszak után a követség munkája - számos személyi változás ellenére - hamarosan a rendes kerékvágásba lendült. Április 4-e megünneplésének sikeres előkészítése és lebonyolítása már ennek az új periódusnak a kezdetét jelezte. A nemzetközi helyzetben ekkorra már más kérdések kerültek előtérbe, ez a körülmény is a követség politikai, gazdasági, kulturális feladatainak normális mederben, nyugodtabb ütemben és több tervszerűséggel való intézését tette lehetővé. Ettől kezdődően a főfeladatot - a szokásos követségi munka biztosítása mellett - végig abban láttam, hogy most már széles fronton, jól felkészülve indítsuk meg és folytassuk az eszmei ellentámadást az ellenforradalom leleplezésére. Közben ellenségeink is változtattak részben harcmodorukon: mivel már a polgári közönség jó része is szinte csömört kapott a hónapokon át ránk szórt rágalmaktól és gyalázkodástól, az ellenséges lapok első oldalairól lekerültünk s csak időnként tűzték a „magyarkérdést” újra napirendre, másrészt a harc nagyobb hévvel húzódott át kulturális területre, változatosabb, rugalmasabb taktikát igényelve. Összefoglalva a múlt évi munkát, ebben a nagy harcban követségünk és barátaink értek el eredményeket, de a lehetőségek kis töredékét sem merítettük ki, különösen figyelembe véve a Pártunk és Kormányunk által otthon minden téren elért eredmények nagyságát, fontosságát. Itt szeretném megállapítani, hogy a régi évek „minden szájbarágó” irányítási módjával szemben a követség jó irányban tapasztalt változást a Központ részéről. Úgy tapasztaltuk, vezetőink jobban megbíznak bennünk, több lehetőség nyílt a tőlünk kiinduló kezdeményezésre, sok kérdésnek a helyzet itteni konkrét ismeretében való elbírálására. Számos fontos ügyben való döntés előtt igényt tartottak a követség véleményének ismeretére is, ezt legtöbbször figyelembe is vették és észrevehető erőfeszítés történt otthoni és nemzetközi helyzetről való gyakoribb tájékoztatásunkra. Ha az együttműködésnek ez az új stílusa közvetlen, azonnali eredményekben sajnos, a jövőre nézve ez az irány már ebből a szempontból is biztatóbbnak látszik. A fentebb ismertetett helyzetben magának a követségnek kellett úgy- ahogy elvégeznie a Sajtóiroda, Magyar Intézet és a szintén szünetelő Fran- ce-Hongrie munkáját, vagyis a tevékenység irányítása és ellenőrzése helyett a tájékoztatási és kulturális munkát gyakorlatilag bonyolítanunk. A munka- szervezési hibák és nehézségek mellett ez a fő oka a gazdasági és a jelentő munka gyengeségének. Sok kényes, nehéz feladatot kellett végrehajtanunk /a nyugat-európai követségek közt valószínűnek tartom, hogy Béccsel együtt messze a legtöbbet/- de az erről hazafelé adandó tájékoztatásra időből, erőből, gyakran technikai okokból /gépíró-hiány/ nem futotta. Mindezt a hiba feltárásának és nem mentésének szánom. 110
