Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

4. Összegzés: A rendszeres haditérképészet közép-európai kezdetei

4. ÖSSZEGZÉS:

A RENDSZERES HADITÉRKÉPÉSZET KÖZÉP-EURÓPAI KEZDETEI

Könyvünkben a közép-európai és a magyar térképtörténetet másfél évtizede izgalmas vitákkal gazdagító kéziratos térkép-együttes, az Angielini-féle végvidékmappák és Nicolo Angielini Magyarország-térképe keletkezéstörténetének feltárására tettünk kísérletet. Kimutattuk, hogy az eddigi elképzelésekkel ellentétben az 1560-1570-es években nem egy, hanem három Angielini nevű várépítész működött a Habsburg Monarchia törökellenes magyar- és horvátországi hadszínterén. Natale és Nicolo testvérek voltak, míg Paolo az előbbi fiaként folytatta apja és nagybátyja kedvelt mesterségét, a térképészkedést. Ők a Kárpát-medencében ez időben szolgált itáliai várépítészek közül - várfelmérések mellett - elsősorban az új határvédelmi rendszer éppen ekkor kiépülő nagyobb egységei, az úgynevezett végvidéki főkapitányságok (Grenzoberhauptmannschaft) helyszíni felmérésére és térképi ábrázolására specializálódtak.

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár térképtárában megtaláltuk Natale eddig ismeretlen határvidékmappáját a születőben lévő kanizsai főkapitányságról (1569-1570 körűiről), de a bécsi Udvari Haditanács és az Udvari Kamara újonnan feltárt iratanyaga alapján bizonyítani tudtuk, hogy a túlzás nélkül „családi vállalkozásban” működő Angielinik egymás térképeit többször átdolgozták, és rendszeresen javították. Munkájuk a 18. századi rendszeres térképészeti-katonai felmérések eddig ismert legkorábbi közép-európai előzményének tekinthető, de még nemzetközi összehasonlításban is kiemelt helyet foglal el az európai (hadi)térképészet történetében.220 Az oszmán hódítás tehát - a legfontosabb államügyek irányítása mellett - jelentős fejlődésre késztette a közép-európai Habsburg Monarchia térképészetét is.221

220 Vö. újabban Black, 2005.

221 Vö. az eddig szerény irodalomból Descriptio Austriae, 1977.; Meyer, 1986.; Winkelbauer, 2004.; Kretschmer-Dörflinger-Wawrik, 2004.; Pálffy, 2009a. 112-118.; Pálffy, 2009b.; Pálffy, 2010. 176-184.

65