Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”: AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE Az 1575. évi említett török várfoglalásokat követően azután a Haditanács a bányavidéki végeken is jelentős reformokat hajtott végre. Érsekújvár modern erődítményének 1580-as évekbeli sikeres felépítése171 mellett a gazdag bányavidék védelme érdekében az 1570-es évek második felében az állandó török portyázásokkal és hódoltató tevékenységgel szemben e területen is egyre jobban kezdték kihasználni a kedvező természetföldrajzi viszonyokat, elsősorban a hegyvidék és a folyóvizek kínálta adottságokat. így került sor e határvidéken is számos kisebb-nagyobb váracska és strázsahely kialakítására és felépítésére, úgymint Zólyom előterében Selmecbányán, Koszolnyikon, Szászin és Szalatnán, Végles mellett Ocsován, Szitnya körzetében Sibrikfalván és Szentantalon, míg a Garam mentén Újbányán.172 Az őrházakra épülő védelem mellett egyre jobban használták ki a folyóvizek nyújtotta természeti adottságokat is. A Szalatna völgyét például Zólyom és Végles előterében tóvá duzzasztották. Mindezen újítások miatt az 1580-as években e határvidékről is új, modernizált térképre volt szükség. 1583 márciusában a főkapitányság várait megszemlélő neves építész, Ottavio Baldigara ezért már egy festőt is kért a vizsgálatra („ein maler zur Pergstetterischen granizberaittung”), hogy az „a tájat [azaz a végvárak vidékét, azaz térképét] le tudja rajzolni’’.173 Bár a festő kiküldésének költségeit a Haditanács javaslatára az Udvari Kamara biztosította, az ekkor készült térkép ez ideig sajnos még nem került elő. Egy évtizeddel később viszont ennek eredményeit egy újabb, díszes és napjainkig fennmaradt végvidéktérkép elkészítése során Natale Angielini bányavidéki főépítész-utóda, Giovanni Jacobo Gasparini bizonyosan jól hasznosíthatta. Ő már az említett összes új vagy újonnan őrséggel ellátott őrhelyet, de még a Szalatna völgyének tóvá duzzasztását is jelölte gyönyörű mappáján.174 A végvidéktérképezés tehát a 16. század második felében a Magyar Királyság északnyugati területén is rendszeresen folyt. 171 Domokos, 2000. 38-41. és 49-52. 172 Pálffy, 1995. 163-165. 173 „der die landschafft künde abreissen”: Domokos, 2000. 56-57. és 241. jegyzet. 174 Pálffy, 2000a. 84. (a térkép színes fakszimiléjével). 52
