Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
2. Az Angielini család a magyar–horvát hadszíntéren
2. AZ ANGIELINI CSALÁD A MAGYAR-HORVÁT HADSZÍNTÉREN Az elkövetkező esztendőkben azután Angielini - kevésbé rangos építésztársaihoz hasonlóan - számos magyarországi megbízatásban és bizottsági munkálatban vett részt, amire 1566-tól kezdve jól utalnak gyakran kiállított útlevelei, valamint állandó kérelmei elmaradt útipénzei és szállítási költségei iránt. Több alkalommal járt az 1568 tavaszán királyi kezelésbe vett és modern erődítménnyé építeni kezdett Kanizsán (1569,1570, 1571), a győri főkapitányság területén (1570), Felső-Magyar- országon (1565, 1572), majd a bányavidéki végeken (1572,1573, 1574) is.36 A Haditanács által a végvárak esetében alkalmazott gyakorlatnak megfelelően azonban a várszemléken nem egyedül járt el (erre csak a legnevesebb építészeknek, például Ottavio Baldigarának vagy Pietro Feraboscónak adódott kivételesen lehetősége), hanem ezt más itáliai várépítőmester-társaival együtt tette. Már csak azért is, mert eleinte korántsem tartozott az ismertebb építészek közé. (Egyébként ők olykor elmaradt fizetésüket is együtt igényelték, így adván nagyobb súlyt követeléseiknek.37) A közös várszemlézési gyakorlatnak megfelelően 1569 májusában például Natale Angielini az ismertebb Giulio Turcóval (Thurcóval), valamint Manó Capellóval, Giovanni Lazarinnal és Antonio de Angelóval utazott Kanizsára.38 Az utóbbi neve ugyan hasonlóan csengett az övéhez, eddigi ismereteink szerint mégsem voltak rokonok, noha Antonio szakmája valamelyest kapcsolatban állt az övével. Az utóbbi 1565 előttől évtizedeken át esztergályosként dolgozott a bécsi arzenálban,39 ahonnan szükség esetén más mesteremberekkel együtt a magyarországi végvárak vizsgálatára és erődítéseire is kiküldték. Az Angielini-testvérekkel ellentétben még Voltelini, 1892. XL.: Nr. 8721. és Thieme-Becker, 1907. 505.; Podewils, 1992. 157.: 692. jegyzet. 36 Lásd részletesen az alább még idézendő forráshelyeket. 37 Vő. pl. 1568 novemberéből: „Caspam Waldegara, Julio Waldegara, Octauio Waldegara, Michael Furlan, Jörg Furlan, Augustin von Mailandt und Natal de Angelini suppliciern umb beczallung irer besoldung, ligen da, aufgehebt, sollen gedult haben, biß Ir Majestät etc. wider khumbt.’’ ÖStA Wien, AVA FHKA HKA Hoffinanz Prot. Exp. Bd. 278. föl. 546v. vagy egy másik példa 1564 márciusából: ÖStA Wien, AVA FHKA HKA GBÖ Bd. 93. föl. 145v-146r. 38 „Decret aus dem khriegsrath etlichepau- und werckhmaister, Julius Turco, Natal de Angelin, Mano Capello, Johann Lazarin, Anthoni de Angelo, so an jeczt geen Canischa ziehen, ire ausstenndige besoldung zuvergniegen, liegt hiebey, also verordnet.’’ ÖStA Wien, AVA FHKA HKA Hoffinanz Prot. Exp. Bd. 282. fol. 257r. 39 „Anthonio Angelo sein vorige besoldung der monatlichen 13 gulden hinfüran zuraichen.” ÖStA Wien, AVA FHKA HKA GBÖ Bd. 96. fol. 210r. II. Miksa rendelete Christoph Haimer alsó-ausztriai Vizedomhoz, 1565. ápr. 2., Bécs, ill. ugyanez az irat: Uo. Bd. 98. fol. 95v„ vö. még „Scobedo [= Johann Scobedo Arsenalhauptmann in Wien] bericht aufAnthonj de Angelo supplicirn." ÖStA Wien, KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. lOv. 1565. márc. 5. 16
