A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

végének legszélső házában. Azon időtájában nagy éjszaki szél lévén, a falunak mind a két sorát lánggal elborította, úgy, hogy a templom, a parochialis ház és a jágerház is az udvarán lévő diófákkal együtt mind elégett, lehetetlen lévén a nagy szél és a tűznek melegsége miatt legkisebbet oltalmazni. A tűz miképpen támadott, még ekkoráig világosságra nem hozhattuk. Palota, 1810 június 10-én)). A grófné ekkor a nyitravármegyei Tót-Megyeren időzött, ott vette a tiszttartó jelentését és a község segélykiáltását és már június 17-én megküldötte határozatát a tiszttartónak, mely imigyen szól: «A tűz által megkárosodott szerencsétlen csomádi esedezőknek felsegélésére ezen mostan folyó 1810-dik esztendőre kétezer rénes forintból álló szerződéses arendájukat egészen elengedem s őket egyszersmind ugyanezen folyó esztendőre, kivévén a szőllőműveltetést és a pesti udvarom szükségére megállapított fahordást, minden egyéb urbarialis szolgálat alul fölszabadítom. Ezenkívül a mi kaszálni való fű vagyon a csomádi erdőben, mások előtt nekik adassék oda; minthogy pedig ezen elengedés az egész helységnek leszen javára, azért a tűzveszélytől megoltalmazott hat lakosok tartoznak a többi szerencsétleneket segíteni.)) E szerint 67 ház és a templom lett a tűz martaléka. Az ekkor szokásban volt katonafogdosásról jellemző esetet említhetünk meg. Ugyanis Krizsán György csomádi lakos a katonaságtól való félelméből elszökött fia részére a földesuraságtól ((bátorságot szereztetni kér». Mire özv. gróf Károlyi Józsefné a következő parancsot adta ki: «A kérőnek katonává fogattatásától való félelméből elszökött fia feleséges és olyan lévén, kinek segedelme