A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

hely falu, a mely a rendnek adományoztatott, belekerült a Schlicknek átadott birtokokba s az udv. kamara 1702 okt. 2-án utasította is a magyar kamarát, hogy keressen egy más hasonértékfí jószágot a lovagrend számára.

1 A vásárhelyiek azonban sem Schlicket, sem a német lovagrendet nem ismerték el uroknak s 1707 okt. 14-én szerződést kötöttek még Bercsényivel, az 1691-től felszaporodott hátralék fejében 2400 rfrtot és 100 drb. karmazsin bőrt adván, a jövendő évekre pedig évi adóban 1000 rfrtot Ígérvén.

2 Csak az ígéretnél maradtak azonban, s 1709 decz. 21-én Bercsényi megírta nekik, hogy Károlyi Sándornak adta őket arendába.

3 Mint tudjuk, Károlyi Sándor 1000 frt arendát fizetett Vásárhelyért, 1711 jan, 25-én 1400 rfrtot fizetett is Bercsényi Imre fiának, Lászlónak.

4 Schlick egyáltalában szeretett volna szabadulni a vásárhelyi uradalomtól. Maga Vásárhely neki nem fizetett, mindig Károlyit tartotta földesurának. 1722 aug. 5-én vette meg Károlyi 30,000 rfrtért az uradalmat s 1722 decz. 5-én már az adománylevél is ki volt állítva. Ezzel azonban még nem szakadt vége a sok pörnek, mely tulajdonkép csak most kezdődött. 1722-ben decz. 14-én kapott Vásárhely három országos vásárra kiváltságot, József napra, Űrnapjára és Gál napjára.

5 A német lovagrenddel 1727-ben márcziusban kezdte Károlyi Sándor a tárgyalásokat

6 s 1732 szept. 4-én meg is köti az egyezséget, 6000 frtot fizetvén Károlyi a fiskus helyett, de ennek fejében a csongrádi, vagyis böldi réven ingyen járhattak emberei.

7 A város jövedelmére érdekes, hogy 1 Lad. 36. No. 5. 5 Lad. 36. No. 23. 3 Lad. 36. No. 13. 6 Lad. 36. No. 28. 3 Lad. 36. No. 8. 7 Lad. 36. No. 34. 4 Lad. 36. No. 12.