A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

Nagyságodnak, mint kegyelmes és igön nagy jó Uramnak. Méltóságos gróf nekem kegyelmes uram, az én Istenem jó egésséggel, békességgel haza hozta szegény ujamat mind a Nagyságod levelével együtt, mit írjon Nagyságod azt is megértöttem, hanem azon csudálkozom,. hogy énnekem ezön dolgot idejében tuttomra nem atta, hiszen Nagyságod nem úgy vagyon, mint én ez tudatlan nép között vagyok, hanem a ki nekem bátorsággal az Nagyságod levelét kezemhöz hozhatta volna, én tudom, hogy bizony vége is lött volna ezön dolognak, hanem én tiszta lélekkel írom Nagyságodnak, éjjel nappal azon legyen Nagyságod, mentül hamarébb kezéhez vehesse Vásárhelyet, ne irtózzék Nagyságod az huszonöt ezer forintoktul, mert én bizonynyal merőm mondani, csak öt esztendő múlva is ingyen marad Nagyságodnál Vásárhely. Hiszen most is minden esztendőben kétezer forintokat adott Vásárhely Síik uramnak a sok discretión kívül, a mely discretio is legalább rája ment 200 forintokra. Azonban mit kelljen cselekedni ez tudomány nélkül való gaz néppel, ha ők nem szánták, ifjúságomnak erejét mellettük eltöltöttem, mégis hirömben nevemben bántottak, én is őket, a tudomány nélkül valókat bizony nem szánom, egyetlenegy ember sincs, a ki azt úgy tudná azon dolgot, a kit, 's mit cselekedött megholt Bercsényi Miklós ezekkel. Huszonöt ezer forint most soknak látszik ugyan, de hiszem igaz Istenemet, hogy még a maradékomnak is jót mond Nagyságtok, ha az Isten úgy nem cselekszik, mint Sodomával, hogy mindenestül el nem sülyeszti (t. i. Vásárhelyt). Most márcziusnak első napján mentenek fel, hogy meghallották, hogy Nagyságod munkálódj a a kezéhez való vételét Vásárhelynek Síik ő Nagyságától. A mit énnekem írt Nagyságod*