A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története első kötet (Budapest, 1911)

Bevezetés

valamint az Avasságbeli falvak, a melyek kiváltási jogát ugyan 1698-ban megszerezte, de csak 1708-ban vebette kezéhez, donatiót pedig az avasi falvakra csak unokája kap, mint már láttuk. 1712-ben kapja Ilket (I. 140) nádori donatióban. 1714- ben Bodolón vesz részbirtokot (I. 132) 1715- ben zálogba veszi Videt, 1742-ben végleg megveszi (I. 130). 1716- ban Vitkán (I. 116) és Szamos-Szegen (I. 107). 1719- ben Kidére kap nádori donatiót. 1720- ban kapja királyi adományban a tarczali Szuhay-féle 3 szőllőt, lefizetvén értök 22,000 rfrtokat (I. 298—299). 1721- ben veszi meg Rézteleket (I. 74). A családra nézve a legjutányosabb vétele a CsongrádHódmezővásárhelyi uradalom volt, melyet 1722-ben vett meg Schlicktől, s mely akkor 118,000 kat. holdat tett ki de pusztaság volt. (Ebből Hódmezővásárhelyt és pusztáit már 1709-ben arendába vette Bercsényitől.) Ennek részei voltak: Csongrád mezővárosa a hozzátartozó Gyója, Felgyő Fehértó, Elles és Ujfalusi pusztákkal. Csany puszta egészen. Holdmező-Vásárhely mezővárosa a hozzátartozó kenyerei, szikáncsi, külsőujvárosi majorságokkal és a következő pusztákkal: Mártély, Pörös vagy Vöröskutas, Fecskés, Csomorkány, Szőllős, Tótkutas, Szent-Erzsébet, Férged, Rárós, Gorzsa, Batida, Rétkopáncs, SzentKirály, Körtvélyes és Anyás. Derekegyház puszta, melynek részei Belső-Derekegyház, Ördöngös, Belső-Ujváros és Mágocs. Sámson puszta.