Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

séktól az szerént küldheted elől, mind ezüst s arany marhabelit, úgy ménest, kecskét (kit csak fajáért küldöttem haza), ménlovakat és svajczer teheneket, szekeres lovakat, sézát és konyha kocsit, melyek Rabattáé voltának. Ezüst marha ezen. kívül egy ládával volt egész credentia, de azt Forgátsnak ajándékoztam; más hasonló ládának pedig kevés híja lévén, mostan csináltatom Kőszegen ; úgy kész tokot egész asztalra valót egészen; a mellett magam szükségére valót is kellett megtartanom, minthogy felküldött bagaziámot máig sem láttam, s úgy fordul, ha itten leszen maradásom, csak haza is fogom küldeni. Aranyos kardjaim voltának, de Domahidiéknak haza küldök benne, hanem haza egyet küldöttem Laczinak, magamnak pedig hagytam egyet itten, smaragdokkal rubintokkal és jászpisz kővel rakottat; ha Isten vagy gyűlést vagy valami alkalmatosságot mutat, legyen valami ellenségtől nyert nálam; noha mindenem abból áll Istennek hála. Örömest Édesem vártam volna az specificált summa pínznek öszvegyülését is, de hadi dolognak véletlen órái lévén s efféle jószágot bajos lévén hurczolni lóháton, nem várhattam, hanem ezt megindítván előre, hiszem Istent, e héten ez is alkalmasint öszveszedődik, s azonnal leküldöm, s ha látom hogy az kard is haszontalan hever itten, azt is leküldöm; csak Édesem munkálkodjál gondviselésében és megmarasztásában, tudom hogy az Isten segíteni fog. Juhaim is igen szépek valának, le akartam hajtatni, de jobbnak ítéltem pínzé tenni; ha el nem veszett, elég vagyon, de haszna tudom annak is kevés. Az ménes ha megmaradóit, már ezzel együtt alkalmas lesz Édesem, hanem ha kik megsárhodnának benne, ezen szép ménlóval kit most küldöttem hágattassa Kovács János. Értettem hogy ménesemet, az régit, labanczok vissza nyerték vala, de az bor miá rajta vesztettek; való-e vagy sem, nem tudom. Isten neki, akkor is enyém leszen, mikor -az németet kikísérem Erdélyből. A svajczer tehenek Szívem igen hasznosak, másféle bikát nem kell hozzájok ereszteni, ben az károlyi majorban tartasd; háromszor kell fejetni, őszre kelve abrakon istállóban tartani s vakarni mindennap; adjon Isten szerencsét