Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

el nem vihetik, vissza várom; másként Kegyelmed ad számot róla. Külseién: Nemzetes és vitézlő Telekesi Török István ezeres kapitány uramnak o Kegyelmének Egyed vagy Árpás. Negyedíven, pecséttel; az egész Károlyi kézírása. LXIV. Dobozi István debreczeni bíró, Károlyi Sándort Károlynak a német által lett felprédálásáről tudósítja Debreczen, 1704. jun. 17. Nagy jó uramnak ajánlom Nagyságodnak alázatos szolgálatomat. Mint esett a szatmári bloquádának szélyelverettetése, elhiszem eddig érthette bőven Nagyságod; mindazáltal akarám alázatosan Nagyságodat tudósítanom, hogy azon sáncz felverése után a német Károlyig kijött; tek. Generális Budai István uramat kicsiny hija, hogy Szálai Pál urammal s többekkel együtt ott nem lepte; mindazáltal Isten ő Kegyelmeket elhozta. Melyen mi is felettébb megijedtünk vala és küldöttük embereinket arra felé; kik is megértvén, hogy Károlyt a német feldúlta s vissza ment, hozzánk vissza jöttének. De szaporodik félelmünk, mert a rácz hír jöttön jő; Boné András kapitány uram ezerestül ugyan közel vagyon hozzánk, mely aránt nem annyira félhetünk. A Méltóságos asszony otthon nem volt, a veszedelem előtt egynehány napokkal valami temetés alkalmatosságával házul elment volt; a német a Nagyságod asztagjaiban a mit el nem csépelhetett, a majorral együtt felgyújtotta; a várbeli kapuközt is porral fel akarta vettetni; de nem succedált. Egyéb oly hírem nincsen, melyről Nagyságodat tudósíthatnám, hanem Nagyságodnak arról a földről való tudósításait alázatosan elvárom. Ajánlván Nagyságod grátiájában magamat s maradok Nagyságodnak Debreczen, 17 Junii 1704. alázatos szolgája Dobozi István m. pr.