Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

DCIX. Ötvös Miklós azon erőszakoskodásokról tudósítja Károlyit, a miket Esze Tamás és Ecsedy tisztjei a katonafogdosásban a Károlyi pátensével elkövetnek. Kis- Várda, íjoj. nov. 22. Méltóságos úr, érdemem felett való jó uram! Én ide Kis-Várdára ma virradtára szerencsésen elérkeztem. De a mint az dolgoknak folyamatját látom, tartok a fogyatkozástul s abból következhető holtig való bestelenségemtől, mivel tiszt uraimék dispositiója szerént a szegénység nem munkálódhatik az kivántató naturáléknak öszveszerzésében és administrálásában. Mert Esze Tamás és Ecsedi János uraimék tisztei a falukon Nagyságod pátense párjával járván, sine discrimine personarum öreget, vént, falutartó és fegyverkezésre alkalmatlan embereket, valahol kaphatnak fogják, és kötözve magokkal hordozzák mind addig, a míg magokat az hadi szolgálatra nem kötelezik. Ugy annyira megidegenedett a szegénység, faluját a férfia pusztán hagyta, erdőkre és más félrevaló helyekre recipiálták magokat. Most is legközelebb 16 szekér élést hozván ide Petneháza körül való helységbeliek, innen Petneházán előtalálván Esze Tamás uram Kurucz Pál nevü hadnagya, a szekerek mellől tizennégyet elfogott, és magával együtt elvitte. En teljességgel nem hihetem, hogy Nagyságod ilyformán adott volna nekiek pátenst, mivel az originálist nem láttam; irtam azért két rendbéli hadnagyoknak is, hogy efféle excessustól supersedeáljanak. Mindazonáltal ha Nagyságod méltóztatik nékiek parancsolni, tudom nagyobb foganatja leszen. Ecsedi tiszt uraimék levelét vöttem, kiben írják, hogy Szeredán, úgymint holnap, urunk ő Fölsége oda érkezik Munkácsról ; hihető onnan jű erre urunk ő Fölsége. En teljes tehetségemmel azon vagyok, hogy mind urunk ő Fölsége fejedelmi személye fogyatkozást, s mind Nagyságod legkissebb csonkulást méltóságában ne szenvedjen. Mind eddig is n. vármegye részéről ide senki sem érkezett, magam folytatom